Fullextra.hu - Gondolataim az emberről

Ez egy igazi ÉNversem.

Merjek-e szólni,
sírva tombolni?
Gondolkozz, ember,
Nézz magadba!
A tükör csak álca
Rideg ego-bomba.
Nem baj, ha a tökély
csak távoli cél,
Nem baj, ha a hibád,
Nem takarja imád!
Nem baj, ha elbuksz,
A szégyen,ha elfutsz
önmagad elől,
Mert a békéd ott jő
leghátul,
Ijesztő démonaid felől.
Te nem élsz!
Te félsz!
Rettegve gyűröd haragod,
s csak bosszúszomj fűti
minden napod.
Nyeled, csak nyeled
könnyeid,
s szégyellve takargatod
rejtett bűneid.
Én nézlek,
de nem azt látom,
mit mutatsz.
Azt megvetem.
Látom a mélyed,
s belül mélyen
téged,
Hol még nyomokban
Ember maradsz.
Ezt szetetem.
A valóst,
a tisztát,
az esendőt
Nem, ki a Teremtőben
keresi az önigazolást,
azt,
ki megtalálja önmagában
az igaz teremtőt .

+++++++++++

Minek kéne
megfelelnem,
hogy válaszomat
jól feleljem?
Te tudtad a szépet,
a jót
én az igazat. Tudod,
a nekem valót:
A keserűt,
mi mellett édesebb,
mi méz.
A sötétet, mi mélyen
lentre néz.
Ó! Te félsz zuhanni?
Gyáva vagy.
Érezned kell azt, hogy
tudj aztán szárnyalni.

No kérdezd hát!
Ha mered...!
De te nem választ vársz!
Önigazolást.
Baromságaidra hajbókolást.
Bárgyú bohócokat,
bégető bárányokat.
De azt az egyet,
a feketét
Ízeire téped szét.
Pedig bűne csak,
hogy te
egyforma nyájra
tervezted szavadat.
Mit gyűlöletnek hiszel,
gúny az, barátom.
Megvetlek.
Árnyékommá lettél.
Te fényről beszélsz,
én fénnyel beszélek.
Nekem mosolyoghatsz,
Arcod nem érdekel.
Beszélhetsz is,
egy szavad sem hiszem el.

+++++

Mindig messze nézek.
A távolság elragad,
s folyton piros betűvel írom
a szürke hétköznapokat.
A szavak nem érdekelnek,
A betűk kuszák nekem,
Érzem, amit mondasz,
mert nekem
a lelkemben lapul az értelem.