Lelkes Miklós: TYÚKKIRÁLYNŐ , KAKASKIRÁLY
Dátum: December 18, szombat, 18:58:53
Téma: Régi próza beküldések (leállítva)
Milimáli kedves, szorgalmas kisleány. Õ eteti otthon a tyúkokat. Most azonban pihenni támadt kedve. Lefeküdt egy takaróra a kert füvén.
Képeskönyve ott hevert mellette, no meg elmaradhatatlan kis barátja, Cilimili, fekete-fehér foltos cicája is.
- Ó , ha eljuthatnék egyszer a meseálmok csodálatos birodalmába! - sóhajtott fel az ábrándos szemű kislány.
Ekkor mellette mozogni kezdett a föld és csinos kupaccá emelkedett.Feketebársony-bundás emberke ugrott ki belõle.Kissé vakondra hasonlító feje volt és termetéhez képest feltűnõen nagy szája.Óriásiakat ásított.
- Én vagyok az Ásítozó Feketemanó! - kurjantotta az emberke. Ásítozzatok!
Cilimili nem ásitozott , mert nem látta , nem hallotta a manót , õ már az igaz cicák álmát aludta: egy álombeli egeret kergetett.
Milimáli csodálkozott és ásítozott , mert a manó láttán rettentõ ásítási kényszer jött rá.
Pár perc múlva kékszárnyú pillangóleányka szállt le egy égszirmú katángvirágra.Kék volt a szoknyája , kék az ingecskéje , ezüstöskéken ragyogott csizmácskája.Ezt dúdolta:
Csukd be szemed , Milimáli!
Csukott szemmel könnyebb várni!
Közelít az Álmok Földje!
Mindjárt itt lesz Szuszi törpe!
Milimáli csodálkozott és behúnyta szemeit , de nyitva hagyta füleit.Igy azt nem láthatta honnan jött Szuszi törpe , de azt hallhatta - és hallotta is! - mint szuszog bele valaki az õ kiváncsi füleibe.No ez csak Szuszi törpe lehetett , aki úgy szuszog , de úgy! Attól mindenki elálmosodik , aki hallgatja...
Milimáli csodálkozott , hallgatta, - és nemsokára ott volt az Álmok Földjén!
No, itt fura figura állt elébe: egy huszárkakas , de kakashuszárnak is mondhatod.Taraján huszársapka , lábain sarkantyús huszárcsizma , tollas mentéje gombagombos , oldalán pedig csõrvégű kardocska.
A kakashuszár tisztelgett a csõrvégû kardocskával és méltóságteljes szavakkal üdvözölte Milimálit:
- Ó , te kis okos csirkeetetõ leányka , gyere be a száztyúklábú , százcsõrtornyos palotába! Szegény királyunk , de búskukurikús! Szegény tyúkkirálynõnk de kotkodácsbánatos! Nagy asztalkán , piros bársonyon de hatalmas titok! Csodatojás ez a titok! Ha megfejted e titkot , tiéd száz tyúkhercegnõ csõrecsókja , meg százszorannyi köles! Kövess!
Milimáli nem kérette magát , követte , hiszen nagyon kíváncsi volt a száztyúklábú palotára.Ment a kakashuszár után , de azután gondolt egy nagyot: milyen huszár a huszár ló nélkül? Megérdemli , hogy lóvátegyék.A kakashuszár hátára pattant , az meg felröppent vele a Világlátó Kerítésre , onnan meg leröppent Milimálival a hátán a híres-nevezetes palota elé.
No, az palota volt a javából! Arany volt a fala , ezüstkeretes minden szivárványablaka , száz tornyán száz szélkakas köszöntötte az éppen arra járó szelet.
Amikor pedig beléptek a fõajtón, - hát azt a csudát!
Gyémántos trónon ült a kakaskirály.Koronája minden ágán arany kukoricaszem hirdette: nem jó ilyen nagyhatalmú királlyal kukoricázni! A tyúkkirálynõ koronájának ágait szemet gyönyörködtetõ vastag aranygiliszták fonták körül.A trónszékek elõtt csinos asztalon , piros bársonyon hatalmas tojás díszelgett-büszkélkedett.Az asztal mellett száz tyúkhercegnõ szedegette a kölest egy óriási aranytálból , de összerezzent bánatos tollruhájuk a kakaskirály szomorúan neheztelõ szavaira:
Nézzétek ezt a Nagy Tojást!
Bár tudhatnám ki tojta!
Az ám a tyúk! Ám ti a bút
hozzátok csak rám sorra.
Húsz tyúktojásnál is nagyobb
e TOJÁS , Szépek Szépe!
Rajta! Mind ilyet tojjatok
királyotok kedvére!
A tyúkhercegnõk abbahagyták a kölesevést és illedelmesen bánatos , halk , szégyenkezõ pityegésbe fogtak.A tyúkkirálynõ ebben élen járt: oly bús hangok buggyantak ki csõrén , hogy még a trónterem falára festett tyúkõsök is könnyezni kezdtek.A pingált kakasok taraja pedig szégyentõl vereslett amiért tyúkjaik a múltban sem tudtak ily nagy tojást szalmára pottyantani sohasem.
Milimáli nem állhatta tovább a nagy siránkozást és közbekiáltott:
- Felséges Kakaskirály Úr! Fenséges Tyúkkirálynõ! Bánatos tollú Tyúkhercegnõk! Ezt a tojást már láttam egy képeskönyvben! Nem tyúktojás ez , hanem strucctojás!
A kakaskirály meglepetésében leesett a trónszékrõl , a tyúkkirálynõ pedig hűségesen követte férjét.A tyúkhercegnõk nem tudtak honnan leesni , õk így csak elestek és hemperegtek csodálkozásukban , meg szárnyukkal verdesték a drágakövekkel kirakott trónterempadozatot.
Milimáli nagyon fellelkesült attól , hogy szavai ekkora hatást váltottak ki.Gyorsan elmesélte , hogy a strucc milyen erõslábú , hatalmas testű , jól futó madár.Afrikában él és tojásából , amely olykor akkora , mint huszonöt tyúktojás együtt , nem tyúkcsibe kel ki , hanem a kiscsibéhez képest óriási strucccsibe.Férje , a strucckakas pedig szintén kitűnõen fut , de nem szokott felrepülni a kerítésre...
A kakaskirály Milimáli utóbbi szavaira visszaugrott a trónszékre , majd annak támlájára repült fel és harsányan kukorékolni kezdett:
A strucc nem száll kerítésre?!
Nem oly dicsõ állat mégse!
Ehhez annyi sejtést hagyok:
így nem kelt fel soha Napot!
Nem szól: bajból merre kiút , -
hisz sohsem mond kukurikút!
Hű , de megváltozott erre a különös palotanépség hangulata! A tyúkhercegnõk strucclenézõn fecsegtek-kotyogtak-pletykálkodtak a strucc urak és assonyságok kárára.A trónterembe ifjú kakashercegecskék vonultak be és ott kurjantgattak-csõrvitézkedtek-kardoskodtak.Kórusban kukorékolták:
Úr a kakas völgyön-hegyen!
Struccország is miénk legyen!
Tyúktojásból kel ki vitéz ,
ki kelõ Nap szemébe néz!
No , csak úgy hullt Milimálira a sok kitüntetés , jutalom! A Kakaskodó Kakasok Szövetségétõl arany kakassarkantyút , a Bátrankotkodáló Tyúkhercegnõk Egyesületétõl ezüst Igazmondó Csõröcske Emlékérmet kapott.A tyúkkirálynõ zenélõ pehelytollacskákkal , a vitézlõ kiscsibék hét maroknyi arany kölesszemmel , a kakaskirály pedig tizenkét kongó-bongó aranytojással ajándékozta meg.Itt is , ott is , amott is nagyhangon dícsérgették , hogy milyen jól megmondta: a büszke kakas és párja , a gyönyörű és hűséges tyúkasszonyság , meg az ennivalóan bájos csibék mennyivel elõkelõbbek , okosabbak , bátrabbak , szebbek , különbek , mint holmi földönfutó , kerítésekre felrepülni nem tudó , nagy , bamba tojásaival hencegõ struccnépség!
- Én nem ezt mondtam! - tiltakozott Milimáli. Én az igazat meséltem el nektek az afrikai struccról , de a többit ti tettétek hozzá! Ugyancsak kiforgattátok szavaimat! Szép dolog ez?!
Tovább is mondta volna tiltakozó szavait , de - felébredt.Hirtelenében azt sem tudta hová csöppent az arany tyúkpalotából. Lassanként azonban rájött , hogy a kertjükben van , a füvön.Fájdalmasan döbbent rá: az értékes álombeli ajándékok nélkül.Ráadásul kinyitott képeskönyvébõl a strucc is kicsit szemrehányóan nézett rá három struccgyerekével.
Pár perc múlva álmában egeret kergetõ cicája is megérkezett - a valóságba.Panaszosan nyávogott egyet , mert az éppen elkapott egér - ottmaradt az álomban.Elhatározta: a következõ szundításnál visszamegy érte.
|
|