Fullextra.hu - Lelkes Miklós: LÉGBŐL KAPOTT KISASSZONY

Aki légvárakat épít, az, a szólásmondás értelme szerint, hiú ábrándokat épít. Egy fiatal varázsló azonban szószerint légvárat épített: várkastélyt levegõbõl.

Télen meleg levegõáramlás alkotta falait , tetejét , nyáron viszont kellemesen hûvös.Ajtóra , ablakokra nem volt szükség: könnyedén át lehetett lépni a levegõ-falakon és bárhol ki lehetett nézni a környezõ erdõkre , mezõkre , csillogó szemû tavacskákra.Igaz , kívülrõl is látni lehetett mindent ami a légvárkastélyban történt , de ez a varázslót nem zavarta.Az viszont igen , hogy olykor egy-egy nyúl , õz , szarvas vagy vaddisznó rohant át ebédlõjén , hálószobáján.Emiatt kénytelen volt kõkeritést varázsolni a levegõkastély köré.
Kedvére éldegélt a varázsló ezen az emberek által nemigen látogatott kiesõ vidéken.Hanem a Világ Legkíváncsibb Királykisasszonyát , Gyönyörûszép Szilviát ide is elhozták lábacskái azokban az arannyal futtatott , gyémánttal kirakott cipellõcskéiben.
Megpillantotta Szilvia királykisasszony az ifjú varázslót az átlátszó , levegõbõl épült kastélyban. Elbújt egy vadrózsabokor mögé , onnan figyelte.Igencsak megtetszett neki a varázslólegény , akirõl már elõzõleg is hallott , csupa szépet és jót , de most már azt is tudta , hogy ráadásul igen kedvesarcú , daliás termetû.
A leselkedõ királykisasszonyt viszont egy boszorkányleány vette észre.Leánynak külsõleg igen csinos volt ez a boszorkányhajadon , de belül sem volt olyan gonosz , mint ahogyan ijedõs , csacsi emberek boszorkányleányokról régi könyvekben írogattak.Persze , lehet , boszorkánya válogatja , de ez a leány olykor dícsérendõen viselkedett , máskor , igaz , ami igaz , némely tettéért barackot érdemelt volna a fejebúbjára.Ez a boszorkányleány így szólt Szilvike királykisasszonyhoz:
- Kölcsönadom neked a seprûm.Elrepülhetsz rajta a légi várkastély felett és integethetsz a varázslónak.Engem nem érdekel a fickó , mert aki levegõbõl épít kastélyt az mindenképpen bolondos kissé.
Szilvike királykisasszony megköszönte a seprût és a várkastély fölé repült.Hanem a boszorkányleány megbánta elõbbi nagylelkûségét.Odakiáltott a seprûnek , hogy ugorjon ki a királykisasszony alól.A légimanóknak pedig megparancsolta , hogy kapják el a királykisasszonyt , nehogy nagyon megüsse magát.
Ki is ugrott a seprû , szállt is lefelé Szilvike királykisasszony , de légimanókra nem volt szükség.A királykisasszony keresztülbukfencezett a kastély tetején , de azután egy kedves , selyemarcú szellõcske a szoknyájába kapaszkodott és úgy irányította , hogy a varázsló ölében ért véget a kíváncsi leány utazása.
Ámde végetért-e valóban?
Dehogy! Csak most kezdõdött el igazán.A varázsló Szilvike szemébe nézett és úgy érezte: mindeddig erre a csodálatos-varázslatos szépségû királykisasszonyra várt.Szó szót követett , sok szó bûvös ízekben bõvelkedõ vacsorát , késõbb lakodalmat , az meg hihetetlenül boldogságos-kalandos nászutazást a félig varázslat , félig valóság tájain.
Errõl az utazásról majd máskor mesélek , de arról már most biztosíthatlak benneteket , hogy nem légbõlkapott hír , hanem bizonyosság: a varázsló nagyon-nagyon szerette , tenyerén hordozta feleségét , a "légbõl kapott kisasszony"-t. No , és az is bebizonyult: kíváncsiság és varázslat nagyon jól megfér egymással.