Lelkes Miklós: A KAKUKKOSÓRA SZÜLETÉSE
Dátum: Január 25, kedd, 22:49:32
Téma: Régi próza beküldések (leállítva)


Vannak emberek, akik annyira szeretik hallgatni a tücsökcirpelést, hogy kalitkás madarat csinálnak e kis hegedûmûvész rovarból. Ilyen ember például Kínában, Japánban bõven akad.

Bambuszketrecben zenészkedik házitücskük , de lakott már tücsök aranykalitkában is , elõkelõ udvaroncként , - persze , réges-régen , még a kínai császárok udvarában.
Nos , az én életpárom , szerelmetes feleségem kitessékelte lakásunkból tücsökúrfit.Lehet , hogy igaza volt.Jobb a tücsöknek a mezõn , ahol földalatti kunyhója elõtt ott lengeti a szél reggelijét-ebédjét-vacsoráját: a fûszálakat , virágleveleket és odagurítja a jóízû magokat.
Amíg tücskünket visszafelé vittem szülöföldjére , eszembe jutott Lárifáribáni bácsi , a tücsökszeretõ órásmester. Órásmesternek kiválónál kiválóbb volt , de tücsökházigazdának is!
Nála öt tücsök is lakott , muzsikált esténként kenyérmorzsákért , könnyezett téli éjszakákon La Fontaine A tücsök és a hangya meséjén.Egy a kályha melletti lyukban , kettõ a bácsi ágya alatt , másik kettõ pedig a nagyláda mögött találta meg szálláshelyét.
Ez az órásmester bácsi nem csupán a tücsökzenét szerette hallgatni , hanem a kakukkszót is.Lelki rokonom lehetett ez a különös , zeneszeretõ órabûvész-óramûvész.
Lárifáribáni órásbácsi elhatározta , hogy nagylelkûen megosztja lakását egy kakukkmadárral és annak kakukkhangjai mellett fog dolgozni nagyvidáman a nappal óráiban - a javítandó órákon.
Eleinte egy kakukk sem akart hozzáköltözni , késõbb sem kettõ , csupán az az egy , melyiket Lárifánibáni kiskabátja egy óvatlan pillanatban nagy szerettel átölelt.Az is csupán kényszerbõl.
Otthon a kakukk felrepült a bácsi ruhásszekrényére és vádlóan arról kakukkolt , hogy meg kellene ruházni az ilyen kakukkrablót.
Lárifáribáni nevetett.Gondolta: majd megvigasztalódik a madárka. Adott neki mindenféle csemegét.A kakukk azonban ezeket nem ette , de a szekrény tetején a két tücsköt megtalálta , csõrébe csücsültette , begyébe kukkoltatta.Ezt követõen össze-vissza repdesett a szobában és folyton-folyvást kakukkolt:

Kikakukk , bekakukk , Habakukk!
Babakukk , bibekukk , kapakukk!

Lárifánibáni mosolygott.Megint adott neki csemegét , de a kakukk nem azt ette , hanem az ágy alatti két tücsköt kakukkolta be.Lárifáribáni bácsi orrát viszont jól megcsípte , fülébe pedig akkorát kakukkolt , hogy az órásmester megingó kezébõl kiesett az ingaóra, melyen éppen dolgozott.Az óra ijedtében szerteszét rúgta rugóit , elcsavargásra hajlamos csavarait , elanyátlanodott csavaranyáit , megkergült kerekeit és más apróságait. No , ez aztán a bosszúság! Én már jártam így egy zsebórával , én csak tudom.Rakoncátlanná lett részecskéinek felét sem tudtam visszazsebelni.Szegény zsebórám! Ha lenne orra , még most is lógatná a fiókom mélyén...
Lárifáribáni bácsi ezúttal nem mosolygott.Arcán végigsuhant az õsz , majd pedig meglegyintette a tél szelecskéje.Hideg méltósággal mondta a kakukknak:
- Kérem , ha Ön igy méltóztatik viselkedni , elõbb-utóbb fel is út , le is út! Legnagyobb sajnálatomra ki kell tennem a szûrét.
A kakukk nem tudta , hogy mit jelent "fel is út , le is út" vagy "kiteszem a szûrét".Mellesleg nem is volt szûre , csak tollkabátja.Töprengett.Leszállt a kályha mellé.Ott egy lyukból ki bújt ki? Tücsök! Õt kérdezte meg a kakukk , de a kis hegedûvonós csak a vállát vonogatta: õ sem tudja.A kakukk betessékelte a kis tudatlant zenészeket egyre jobban kedvelõ begyecskéjébe.
Lárifáribáni bácsi kinyitotta az ablakot , hogy kiszellõztesse a sok kakukkolástól megfájdult fejét.A kakukk a nyitott ablakon búcsú nélkül kirepült , elrepült.Az órásmester ennek láttán megkönnyebbülten sóhajtott.Kakukkszóból is megárt a sok!
Este azonban hiába kereste derék , hûséges tücsökzenészeit. Úgy látszik nekik sem tetszett a kakukk viselkedése és elköltöztek - gondolta kissé szomorúan.
Mérges lett a messzeszállt kakukkra Lárifáribáni bácsi és így szólt önmagához:
- Csakazértis kakukk fog kakukkolni nekem! Méghozzá minden órában annyiszor , ahány órát az óra mutat!
Aranyat érõ kezével , csudaokos fejével meg is valósította ezt a különös órát: a kakukkosórát.Igaz , szépen festett fakakukk ugrott ki belõre idõnként , de csinosabb és fõleg szófogadóbb volt , mint az igazi.Hetedhétországról jártak csudájára.Csinált egyet , kettõt , hármat , sokat.Sorbaálltak az emberek , leszámolgatták értük a pénzt a mester büszkén kitartott tenyerébe.
A kakukk sem lett vesztese a kalandnak: aranyat érõ tapasztalatot szerzett arról , hogy óvatosnak kell lenni.Ettõl fogva nem is volt talán nála elõvigyázatosabb , óvatosabb madár a kétszárnyúak között.Nem hiszem , hogy két kiváncsi szemetekkel sok kakukkmadarat láttatok volna erdõn-mezõn.Hivalkodó hangját , persze , sokszor hallottátok , az ki-kibújik a zöld lombrengetegbõl , de maga a kakukk gondosan elrejtõzik.






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News2&file=article&sid=515