Fullextra.hu - Lelkes Miklós: A SZÓRAKOZOTT VARÁZSLÓ

Istenhátamögötti falucska feletti kis dombon épült házban varázsló lakott három állatával: kutyával , macskával, kakassal.

Varázslónak talán nem a leghatalmasabbak közül való volt, de szórakozottságból -feledékenységbõl bárkivel felvehette volna a versenyt. Például: egyszer vadászni ment és szembejött vele egy medve.A bundás igencsak megijedt , de a varázsló úgy elgondolkodott valami csudabûbájon , hogy a medvét összetévesztette az erdésszel. Vállonveregette a mackót és adott neki egy tábla csokoládét.

Ez a varázsló ritkán ment le a faluba , de ha lement , mindig bemutatott egy-két hipphopp-tréfát a gyerekeknek , felnõtteknek: malacokat táncoltatott , galambokat reptetett a szép leányok kötényébe és egyszer egy kakukkot bûbájos igéivel arra birt ,hogy félórácskát kakukkoljon a toronyórán.Nem is volt nála népszerûbb ember a faluban , még polgármesternek is meg akarták választani , de ezt a megtiszteltetést udvariasan elhárította.

Volt a faluban egy hihetetlenül szép és jószívû leány , aki körül nemcsak a legyek , de a legények is , ha tehették , ott legyeskedtek.A varázsló el-elbeszélgetett a leánnyal és távoli tájakon tett útjairól olykor hozott neki ajándékot is: mosolygó fényû korsót , amelyik rögvest kacagni kezdett , ha vízzel töltötték meg , tyúkocskát , amelyik húsvét elõtt aranytojást tojt , de máskor csak ezüsttojást , egyszer meg kis kertitörpe-szobrot is.Ez utóbbi látszólag közönséges szobor volt , de annyiban mégsem , hogy minden esõ elõtt befutott a házba , nehogy megázzon.

A leány , akit Álomházi Évának hivtak , ámult az ajándékokon , mégis hiányérzete volt.A kapott ajándékokat szívesen odaadta volna a varázsló egyetlen csókjáért , mert beleszeretett ebbe a fura legénybe.

Egyszercsak eltűnt a varázsló , már három hónapja senki sem látta.

Nagy hatalom a szerelem: olykor a leányszív félénkségén , szemérmességén is gyõzedelmeskedik.Illik , nem illik , Álomházi Éva hivatlanul is elment a varázsló házához.Meg kellett tudnia: miért nem jön be a faluba ez a szívének oly kedves legény? Jaj! Lehet , hogy másik leányszív rabul ejtette?!

A ház ajtaja tárva-nyitva volt: a szórakozott varázsló elfelejtette becsukni.A három állat elmondta a leánynak , hogy gazdájuk Ázsiába ment.Könnyes vaúk , miákolások és kukurikúk közepette mesélték el: azt sem mondta nekik , hogy bû vagy bá , csak elment.Éva leány szemébe is könnyek gyûltek , elsírta az állatoknak , hogy õ meg szerelmes lett a varázslóba , nem élhet nélküle , most mit tegyen?

- Tudod mit? - vakkantotta a kutya. Ha megígéred , hogy jó gazdasszonyunk leszel , mi segítünk a te szívdolgodon.Te viszont segíts majd a miénken: nekem jó nagy , húsos csontokat adj, a macska hadd iszogasson tejet az egérpecsenyére, a kakasnak meg hozd el az aranytojást-ezüsttojást tojó tyúkot , amit a varázslótól kaptál , ne legyen társ nélkül.A legfontosabb pedig: tégy róla , hogy hosszabb idõre ne kóboroljon el a gazdánk!

Megörült Álomházi Éva a felajánlott segítségnek , örömmel elfogadta és kissé bizakodóbban tért vissza szülei házához , bár továbbra is erõsen aggódott a varázsló miatt.Varázsló , varázsló , de azért neki is óvakodnia kell ettõl-attól!

Múltak a napok , a leány gyakran vitt eleséget az állatoknak.Egyszercsak a varázsló is megjelent.A kutyának hozott egy kis darab koromfekete ázsiai kenyeret , a macskának könyvecskét az ázsiai egerek különc szokásairól , a kakasnak pedig bambuszpálcikákból összetákolt tyúkszobrocskát.Mindhárom állat sokkal értékesebb , használhatóbb ajándékra számított , de hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Ezt kapták , ezt köszönték.A kutya viszont szemrehányóan rávakkantott a gazdájára:

- Csak úgy elmégy Ázsiába , azt sem mondod: vaskalap! Ne feledd el: Álomházi Évának három csókot ígértél , ha megérkezel! Ne maradj vele adós!

- Igazán?! - csodálkozott a varázsló.Hoztam neki ajándékba egy ázsiai rongybabát , de ha megígértem a három csókot , meg is kapja! Jó , hogy mondod , errõl az ígéretemrõl teljesen megfeledkeztem!

Másnap a leány megkapta a rongybabát is , a csókokat is.Ez utóbbiakból nem is csak hármat , mert a varázsló nagyon belemelegedett a csókolódzásba.Álomházi Éva olyan boldog volt , hogy madarat lehetett volna fogatni vele.Persze , a csókoknak örült elsõsorban , de azért az érdekesen kifestett arcú , bíztatóan kacsintó szemû rongybaba is nagyon tetszett neki.

Hazament a varázsló.Evett , ivott , aludt , vadászott.Három nap múlva cicája figyelmeztette:

- Ígértél Álomházi Évának egy szép gyûrût! Ne felejtsd: az ígéret szép szó , ha megtartják , úgy jó!

- Ezt igértem volna?! - csodálkozott a varázsló. Biztosan igazad van! Elfelejtettem! Megyek is le a faluba , viszem a gyûrût!

Kiválasztott a ládafiókból egy csinos aranygyûrûcskét.Gyémánt ragyogott rajta , nem hivalkodóan nagy , de nem is túl kicsiny.

Álomházi Éva örült a gyûrûnek , de méginkább a hozzá járó csókoknak , kedves szavaknak.Látta már , hogy az állatok nagyon ügyesek és megtartják , amit igértek.

A varázsló igen jókedvûen tért haza , bár szórakozottabb volt , mint valaha.A puskát és a kutyát vadászni küldte , de õ maga elfelejtett utánuk menni.A lábasnak megparancsolta , hogy fõzzön csudabudakását , de , úgy látszik , rosszul mondta el a bûvös receptet , mert se a kutya , se a macska , se a kakas nem volt képes enni az elkészült kotyvalékból.A varázsló sem , de ez sem vette el a jókedvét.

Három nap múlva a kakas szemrehányó hangon rákukorékolt a varázslóra:

- Hej , még mindig nem vetted fel az ünneplõ ruhád?! Megígérted Álomházi Évának , hogy ma elmégy hozzájuk és megkéred a kezét a szüleitõl! Mi lesz a lakodalmatokkal , ha ilyen feledékenyjónás vagy?!

- Hûha! - kapott a fejéhez a varázsló.Csakugyan így történt?! Úgy kiment a fejembõl a dolog , mintha sohasem ígértem volna ilyet! Igazad lehet pedig , hiszen a sok csók és az ajándékba vitt gyûrû után biztosan ezt ígérhettem neki , nem mást!

Álomházi Éva szülei kedves és derék legénynek tartották a varázslót , tudták , hogy szórakozott , de azt is: arany szíve van. Örömmel egyeztek bele a házasságba.

Szép volt a lakodalom , csodaszép.A leányt boldogsághoz segítõ állatoknak: a kutyának , a cicának és a kakasnak ettõl fogva nem lehetett oka panaszra.A kutya rendre pompás csontokat kapott , a cica mindennap édes tejecskét , a kakas pedig büszkén vezetgette ide-oda az aranytojást-ezüsttojást tojó tyúkocskát , bár az - így kérte már tõle gazdasszonya - rendszerint közönséges tojásokast tojt , de szép nagyokat.

A varázsló ezután is megfeledkezett olykor errõl-arról , de szép és kedves felesége számontartotta a dolgokat , nagyonis! Hamarosan leánykájuk játszogatott már az ázsiai rongybabával és nagyokat kacagott amikor varázsló papája a rongybabát néhány percre hol csipcsiripes kismadárrá , hol pedig ugribugri nyuszivá változtatta.