Fullextra.hu - Lelkes Miklós: A MÁSUTTAK

Világvégi kicsi falu végén, szalmatetõs házacskában három legény éldegélt: Másutt Ákos, Másutt János, Másutt Kelemen. Nevükbõl is kitalálható: testvérek voltak.

Együtt és egyszerre elhatározták , hogy tarisznyájukba teszik a szerencsét , fiastul-borjastul.Hanem azt elõbb meg is kell találni.Elindultak hát keresésére.
Útközben megszomjaztak.Baj volt ez , mert kulacsaikból már kifogyott a kotyogós innivaló.Mondja Ákos , a fõokos:
- Víz kellene! Csudamód szomjas vagyok!
János megerõsítette:
- Az ám , víz! Szomjas vagyok én is! Ha kút volna itt vagy forrás , ihatnánk...
Nézegettek körbe-körbe , de kutat nem láttak.Forrást , patakot sem.Kelemen azt javasolta: ássanak kutat.Az erdõszélen ráleltek egy kidõlt-bedõlt deszkabódéra , abban rozsdás ásóra , lapátra.Nekiálltak ásni , de keservesen ment a munka.
Alig ástak le egy kicsit , hát mit látnak? Magától ugrál felfelé a gödörbõl a föld.Nocsak , nocsak! Óriási vakond bújik mindjárt elõ vagy talán csodaforrás vize buzog majd fel?
Nem vakond volt , habár fekete.Nagy volt viszont , ijesztõen nagy.Szarva volt , hegyes.Farka volt , bojtosvégû.Bizony ördög ördöngõsködött ki a földbõl! Rájuk rivallt:
- Másutt!
A három legény rögvest libasorba állt , mert az ördög katonakoruk haragos õrmesterére emlékeztette õket.Helyeseltek:
- Igen , jelentjük , Másutt! Másutt Ákos , Másutt János , Másutt Kelemen!
Az ördög eddig dühös volt , de most elnevette magát:
- Ásót lábhoz , pihenj! Félreértettétek , ti csudaszerzetek! Arra gondoltam: másutt ássatok! Ha itt ástok: beomlik föld alatti lakásom teteje.Miért kezdtetek itt ebbe a földtúrásba?!
A legények elmondták , szomjasak , kutat akartak ásni , hogy ihassanak.Az ördög elmagyaráza merre találják az erdei forrást.A három legény máris arrafelé vette az útját , vissza a fák közé.
Lassan sötétedett.Azt mondja Ákos , a fõokos:
- Keresni kellene egy jó helyet , ahol nyugodtan alhatunk! Ha itt a földön alszunk el , még felfal álmunkban valami megvadult vadállat.
János helyeselt:
- Az ám , felfalhat! Itt a földön nem biztonságos az alvás , pedig már olyan álmos vagyok , hogy mutatóujjaimmal támasztom ki szemhéjaim , nehogy lecsukódjanak!
Kelemen javasolta , hogy másszanak fel a legmagasabb fára.A legtöbb vadállat nem fáramászó , hanem fa alatt rohangászó.Minél magasabban alszanak , annál biztonságosabb.Ha volna egy égigérõ fa...
Égigérõ fa nem volt , de nagyon magas igen.El is kezdtek mászni rajta felfelé.A tetejében azonban fészek volt , abban sas ült a tojásain.Nem csupán ült , de a felfele mászó legények láttán idegesen nézegetett lefelé.
Elõbb csak nézegetett , késõbb ennél többet is tett: fülsértõen vijjogott és a legfelül mászó Kelemen orrát csúnyán megcsípte.
Mégsem Kelemen járt a legrosszabbul , hanem Ákos , mert a sas által felkavart lelkiállapotukban mindhárman leestek a fáról és õ került legalulra , a másik kettõ pedig ráesett.Nyögött is , joggal:
- Nem jó a fáramászás lepottyanással!
János egyetértett vele , nagyonis:
- Az ám , nem jó! Én rádestem! Igen kemény , csontos a hátad.Legközelebb fáramászás elõtt kössél párnát a hátadra!
Kelemen javasolta: ássanak gödröt , abba feküdjenek és húzzanak magukra száraz ágakat.A legtöbb vadállat nem nézeget a föld alá , csak a földön bogarászik a tekintetével.
Igy is tettek.Annyi bizonyos , hogy nem jött arrafelé föld alá nézegetõ vadállat.
Jött viszont három rabló és három rab ló.A lovakról honnan lehetett sejteni , hogy rabok? Díszes nyergük , cifra lószerszámuk nem illett a rablók ütött-kopott ruházatához és idõnkénti tiltakozó nyerítésük is jelezte , hogy a rablókat nem tekintik gazdájuknak , csak lóbitorlóknak.
A haramiák egy fához kötötték ki a lovakat.A három legényt nem vették észre a gödörbeli rejtekhelyen.Ákos , meg János sem vette észre a rablókat , mert akkor már javában az igazak álmát aludták a tarisznyába tett szerencsérõl.Kelemen viszont felébredt a lónyerítésre.Meglátta a rablókat , meg közelében az egyik zsivány jószagú hátizsákját.Az utóbbit behúzta magához és kihúzott belõle egy kolbászt.Nekilátott.
A rabló késõbb , már bortól mámorosan , kereste hátizsákját kolbászevés végett.Nem találta és mivel két társát ez ügyben nem éppen udvarias szavakkal illette , verekedés lett a vége.Csihipuhi közben nemcsak ezt-azt vágtak egymás fejéhez , hanem félmondatokat is barlangról , elrabolt királykisasszonyról , meg annak két foglyulejtett apródjáról, és fõleg a remélt váltságdijról.Kifejezéseik hallatán egy illemtanár biztosan befogta volna a fülét...A végén a sok bortól , meg egymás kupánütögetésétõl ledõltek a földre és szorgalmasan húzták a lóbõrt.
Kelemen úgy érezte , hogy közel lehet a szerencse , mert egyre több a mesebeli hármas szám: õk hárman vannak , tarisznyájukból is három van , három a rabló , három a rab ló , meg a zsiványok is három fogolyról beszéltek , igaz , ezek közül az egyik királykisasszony... Felkeltette társait és elmondott nekik mindent , amit eddig megtudott.Ákos megvakarta fületövét:
- Jó volna kiszabadítani a királykisasszonyt , mert az dícsérendõ tett , no meg nagy jutalommal járhat , még fele királysággal is.Ám ha közben felébrednek a rablók , jaj nekünk! Lelõnek minket puskával , lekaszabolnak karddal , ledöfnek tõrrel...
Ezen a véleményen János is osztozott:
- Az ám , jó volna a királykisasszony-szabadítás! Ám mi van , ha a rablók felébrednek és nem helyeslik ezt? Akkor jaj nekünk! Ha meg a királykisasszony belémszeret , de én nem õbelé , az is micsoda bonyodalmat jelenthet!
Kelemen új ötlettel állt elõ:
- A rablók most éppen horkolnak.Két horkolás között elvehetjük tõlük a fegyvereket.Utána megkötözhetjük õket.A barlang , szerintem , a hegy tetején lehet valahol , a sziklák között.Miként akadhatunk rája? Majd kakukkolni fogunk...
Akos , a fõtudós , rosszallóan húzta össze a szemöldökét:
- Éjjel nem kakukkol a kakukk , te kis csacsijancsi! Inkább huhogjuk , mint a bagoly!
Kelemen makacsul védte elõbbi ötletét:
- Igenis kakukkoljunk! A kakukk nem kakukkol éjjel , éppen ezért a királykisasszony tudni fogja , hogy nem kakukkok kakukkolnak , hanem az õ hõs megmentõi és csengõ hangon visszakakukkol majd.
János helyeselt:
- Az ám , vissza fog kakukkolni! És ha belémszeret...
A rablók hamarosan már csak fegyvereik nélkül és összekötözötten horkoltak tovább.A legények még a haramiák csizmáit is lehúzták , mert biztos ami biztos , mezítlábasan , gondolták , nem lesz kedvük utánuksétálni , mégha kiszabadulnának is.Az erdõben ez is szúr , az is szúr , ez is júj! , az is júj!
A különös éjféli kakukkszótól megijedtek a denevérek , a baglyok méltatlankodón huhogtak-uhogtak.A királykisasszony és két apródja viszont nem kakukkolt vissza , azon egyszerû okból , hogy a rablók a szájukat is betömték , bekötözték.
Kakukkolni nem kakukkoltak , de néhány követ összekötözött lábbal is meg tudtak rúgni.Ezek kigördültek a barlangból.Az egyik kõ eltalálta Kelement , bokán.E kõ okán a legények rátaláltak a barlangra és pár perc múlva már szabad volt a királykisasszony , meg két apródja.Az egyik apród elõvett egy apró , de nagyhangú kürtöt , belefújt.Néhány perc múlva megjött a kürthang-válasz.Egy óra múlva égõ fáklyákkal a fegyveres királyi csapat.Újabb óra múltán pedig a legények már héttornyos várkastélyban , aranyozott ágyban aludtak , selyempaplannal takarództak. Másnap , a pompás reggeli után , hivatta õket a király és megkérdezte tõlük:
- Mivégben jártatok errefelé , leányom bátor megmentõi?!
Ákos , a fõokos válaszolt a többiek nevében is:
- Nagy fába vágtuk a fejszénket! A szerencsét akartuk tarisznyánkba tenni , Felséges Király , és mivel világvégi kis falunkban nem találtunk rá , hát vándorútra indultunk.Mi vagyunk a Másutt legények , a szerencsét keressük most a falunkon kivül , másutt!
- Az ám , a szerencsét! - támasztotta alá Ákos szavait János is.Közben sokatmondóan pislantgatott a királyra.Márcsak megtehetne annyit a felséges úr leánya megmentõinek , hogy királyi szóval elõparancsolja , tarisznyájukba beleparancsolja azt a szerencsét fiastul-borjastul...
Kelemen is szentül hitte , hogy a király mindjárt beköltözteti tarisznyájukba az aranymosolyú , gyémántszemû szerencsét.
A király jót nevetett és így szólt:
- Én nektek , bátor legények , egy királyi tanácsot adok jutalmul.Másutt legények!Másutt keressétek a szerencsét , ne itt , hanem otthon , világvégi kis falutokban! Bizonyos vagyok benne , hogy ott rátaláltok.Három lovat is adok nektek , ne kelljen annyit kutyagolnotok visszafelé , mint idefelé.
Mentek a legények hazafelé , lógó orral.Igaz , gondolták , most lóháton utazhatnak , node csekélyke jutalom ez királykisasszony-megmentésért!
Hanem világvégi kis falujukban zenebonás csodára nyílt ki fülük , zászlós-virágos pompára a szemük.A király hosszú-hosszú keze elért odáig is! A bíró már várta õket , szalagdíszes hordó tetején , cifra szónoklattal , meg a falu apraja-nagyja is hosszas éljenzéssel.Láttak még mást is: szorgos kezek három gyönyörû házat építettek nekik.Ezen kívül földeket , állatokat , szerszámokat , három aranykulcsos pénzesládikót és még mennyi minden mást kaptak a királytól! No meg az ilyen királykisasszonymentõ vitézlegények láttán a legszebben hímzett leányblúzocskák alatt is meg-megdobban a szív.Hamarosan a szerencse mellé a boldogság is beköltözött hozzájuk , nem csupán tarisznyájukba , de házukba , egész életükbe.