Fullextra.hu - Lelkes Miklós: A JÁTÉKOS SZAMÁR

Hol volt, hol nem volt, volt egy legény. No, mint annyi mesebeli legénynek, ennek is volt egy kis földje, háza, igen szőrös-ugatós kutyája, hosszúbajszú cicája, meg kétfülű-nagyfülű szamara.

A kutya rendes házőrző volt, a macska szorgalmas egérfogó.A szamárnak viszont még nem nőtt be a fejelágya.Talán azért nem, mert gazdájának sem.A legény ugyanis, ha csak tehette, eljátszadozott, tréfálkozott, mókázott a szamárral.Olyasféléket, hogy “Találd ki melyik kezemben van a zaboszsák!”, meg bújócskáztak, fogócskáztak.Hol a gazda bújt el a szamár elől és a csacsi kereste, hol fordítva.Egyszer a legény volt a fogó és a csacsi futott előle, máskor szerepet cseréltek.Ki hallott már ilyet? Fitymálóan néztek érte a legényre a faluban.El is nevezték Bújócska Jancsinak, pedig igazi neve Péntekpál János volt.
Egy napon rőzsét gyűjtött a legény az erdőben.A szamár nézte.Rőzseszedés után a legény titokban elbújt egy faüregben.Várta, hogy a szamár keresse.Az kereste itt is, ott is, iázott is, de hiába.Nem találta gazdáját, aki közben nagyokat nevetett magában, bár kissé kényelmetlen volt neki a faüregben.Elégedett volt önmagával: tud ám ő tüzet fújni, csacsi elől jól elbújni!
Ha a szamár nem is akadt rá gazdájára, ráakadtak az iázó állatra a zsiványok, számszerint ketten, névszerint:Kódorgó Bódor és Tántorgó Tódor.Az igazsághoz tartozik, hogy Tódor ezúttal nem tántorgott: aznap még nem itta meg a tántorgáshoz szükséges bormennyiséget.Ritka volt nála az ilyen csudanap, akár a fehér holló!
A két zsivány egyként vélte: gazdája elvesztette a szamarat, ők ráakadtak, tehát az övék.Megörültek neki, mert aznap sokmindent szereztek útonállással,, pisztolyráfogással, utasfenyegetéssel.Jól jött nekik a szamár, hogy a terhet cipelje.Mondta is Tódor Bódornak:
- A Sors küldte ezt a szépenlógófülűt! Ló ugyan még jobb lett volna, de hát ott a mondás: “Ha nincs ló, szamár is jó!”
Megállt a szamár, jámborul engedte, hogy két zsákot rápakoljanak.A harmadik zsáknál viszont tagadni-eliázni vagy legalábbis elodázni kívánta a mondást:”Három a magyar igazság.” Inkább fogócskázni támadt kedve.Elugrott és sebesen nekiindult mind a négy lábán.A két rabló utána.Hívogatták, de nem tudták, hogy Szürke a becsületes neve.Más névre viszont nem hallgatott, pedig a két betyárúr hamarosan igen cikornyásakkal is megtisztelte.
Végül mégiscsak megállt a szamár.Ő jól tudta hol, mert egyszer ott már majdnem a mélybe patázott.Egy veremnél állt meg, melyet őzpecsenyére, vaddisznósonkára éhes orvvadászok ástak titokban, száraz gallyakkal, levelekkel fedtek be és időnként megnézték: van-e benne kívánatos állat.A két zsivány viszont nem is sejtette a verem létét és, miközben a szamár kötőféke után kapkodtak, belezuhantak.A szamár mindezen jót nevetett és várta mi lesz.
A két jómadár lent volt a veremben, de szárnyak nélkül.Szidták a szamarat, mint a bokrot, de ez nem sokat segített rajtuk.A verem fölé nyúló ág viszont segíthetett volna, ha elérik, de nem érték el, még úgy sem, hogy Tódor Bódor vállára állt.Ki kellett találniuk valamit.Ki is találtak.Tódor levette a nadrágszíját.Igaz, ekkor nadrágja leesett, de hát valamit valamiért.Bódor követte a példát.A két nadrágszíjat összekötötték, még meg is toldották az egyik lecsúszott nadrág zsebéből előkerült kötéldarabbal, majd nagynehezen hurkot vetettek a verem fölé benyúló ágra.Tódor mászni kezdett a nadrágszíjakon felfelé.Ez nagyon tetszett a csacsinak, lelkesen iázott.
Az iázás csak bosszantotta Tódort, de az ágreccsenés megrémítette.Joggal.Az ág előbb reccsent, utána letörött.Tódor visszazuhant a verembe, ott is egyenesen Bódorra, aki erre mit se szólt, csak eldőlt, mint a meglökött, liszttel teletisztelt zsák.A verem szélén álló szamár buzgón iázott.Szentül hitte: az ő kedvéért volt ez a mutatvány.Remek fickók a verembeliek!
Közben megjelent a csacsi gazdája is, Bújócska Jancsi, mert, két lábával egyetértésben, úgy döntött: vége a játéknak, faüregben kucorgásnak, megkeresi szamarát.Nagyon meglepődött a veremben savanyúkáposztáskodó fancsali képű zsiványokon, de méginkább leesett az álla amikor hátulról puskás ember kiáltott rá:
- Fel a kezekkel! Most megvagy, veremásó gazfickó! Most nem viszed el szárazon!
Az erdész volt, aki Jancsit hitte veremásó orvvadásznak.Nos, ha hitte is, nem sokáig hitte.Jancsinál ugyanis nem volt se ásó, se puska, sem pedig orvvadászathoz használatos bármilyen gyanús eszköz, mindamellett néhány pillanat múltán az erdész fel is ismerte tévedését: hiszen ez Bújócska Jancsi, az a bolondos, de jámbor legény!
Persze, azért Jancsi nem vitte el szárazon a dolgot, mert nekieredt az eső.Ázott az erdész is.A verem mélyén a zsiványok is nedvesedtek, de cseppet sem kedvesedtek.Persze, érthető ez: esőben veremben is több az üröm, mint máskor!
Az erdész beküldte Jancsit a faluba, rendőrökért.Ő addig puskájával vigyázta a verembeesett zsiványokat.Az eső elvette a csacsi kedvét az örömteljes iáktól.Most már csak ázott és hallgatott.
A vége kinek jó lett, kinek nem.A két rablónak nem, mert sok volt a rovásukon.A rendőrség régóta kereste őket, jutalmat is kitűztek a fejükre.Ezt a pénzt Jancsi és az erdész kapta.A zsiványok által a csacsira tett két zsákban pedig gyönyörű ékszerritkaságok voltak.Ezeket a rablók, akik mellékesen tolvajként és betörőként is tevékenykedtek, egy múzeumból szerezték igen görbe úton.Most a kincsek visszakerültek megszokott helyükre.Értük Jancsit és az erdészt külön is megjutalmazták.
Megörült az erdész a csinos pémnzösszegeknek, olyannyira, hogy madarat lehetett volna vele fogatni, de senki sem kért tőle ilyesfélét.Jancsitól is távol állt a bú.Az erdész meghívta Jancsit ebédre.Felesége és lánya nagyon kedvesen fogadta a legényt.A leány igen szép volt, nagy állatbarát és bár kissé bolondos ugyan, de korántsem bolond.Illett Jancsihoz.Ebéd után Jancsi és a leány együtt játszott bújócskát a csacsival.Ők elbújtak, a szamár pedig azt a feladatot kapta, hogy keresse meg őket.
Kereste is őket egy ideig a jámbor nagyfülűen kétfülű, de azután megunta és elment lóherét legelni.Ezért ugyan az erdésztől kapott némi szemrehányást, mert az a lóherét a nyulainak szánta, de a csacsi nemigen vette lelkére a korholó emberbeszédet.
Ezt követően Jancsi gyakori vendég lett az erdészlakban.Az erdész leánya nem bújt el előle, dehogy! Annyira nem, hogy hamarosan esküvőjükön iázott a játékos szamár, néhány év múlva pedig két kisgyereket vitt hátán a csacsi: fiúcskát és a fiúnál két évvel nagyobbacska leánykát.