Lelkes Miklós: VERS A GYÖNGYVIRÁGHOZ
Dátum: Március 07, hétfő, 07:27:13
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
Fényruhás kis fehér Szépség,
dísszel nem hivalkodó, -
mégis mennyi pávás szirmot
halványítón ragyogó!
Fehérséged a világnak,
s hánynak csengő intelem:
igaz Szépség csendes békét
kínál szívnek idebenn!
Leveleden csöpp manócskák
hintáztatnak harmatot,
csillagcseppet, s mosolyukkal
áldják meg a hajnalod.
Érzed, amit mások még nem
árnyak rácsos rejtekén:
völgyi mélyben kell az égi
csengő ének, fény, remény.
Kell a csók, de csupán akkor,
ha szív szívnek adja át,
s minden színű virágdalban
fehér lélektisztaság.
Fényruhás kis fehér Szépség!
Színed égig emelem
oly reménnyel: Énekeddel
együtt szólhat énekem,
együtt csenghet, együtt adhat
hegynek, völgynek dallamot,
amely szól majd akkor is még,
mikor én már hallgatok.
|
|