Fullextra.hu - Moirák fonala

...Egy Isten markán
az emberiség pislog . Rajta pecsét,
mint a vágásra szánt marhán...

Sorsom. Vígadva nyekergő koloncom
Mint elbaltázott rulettkerék,
nem pörög rajta más, csak szakadék
Móirák kezei között húzva
Klóthó köt magammal gúzsba
A huszadik század kémjelei hullanak
atomjaira bennem.
Mit ismertünk szabad megismernem.
Jogom van-e keseregnem?
Egy Isten markán
az emberiség pislog . Rajta pecsét,
mint a vágásra szánt marhán.
A hetedik. Mert több esély nincs
Sorsom. Az emberiségben
az össznépi termék mérte szellemiségben
mandragóra gyökeret rágva
- Mert annak legalább emberformája van -
átszellemülten merengek a világra
A sok szabály közt keresem, mi szabálytalan
A Napnak háza, a Holnak udvara van
Csak a csóró az, ki marad hontalan
Ott fenn a fényességes
nem ismeri tán mi az, hogy inséges?
A koldusfiú az utcán átfagyva, lilán
csak rezignáltan átpisil a sok felkent glórián
nagyon kortyol az üvegből (mifelénk nincs Léthé)
feledné önmagát, ha feledhetné, ha megtehetné...
nem tudattalan, csak marad öntudatlan
mert tudja jól tudat alatt
neki öröm már csak a vizelés maradt.
Sorsom.Móirák fonala ,
utak, kérdések, fények,
reménytelenség szülte remények...
Zaccból főttt kávé aromája. Átvágtak, tudom,
de akkor is jó ize volt angyalom
Ilyen a világ. Álmagányban
ténfereg az ember tömegmagában
Hiteget, igér ezt-azt, fityfenét
hisz tudja, rajta már a hetedik pecsét.
Sorsom. Sorsunk.
Kik választották, nem a Móirák,
hanem mi voltunk.