Mióta elmentél
Dátum: április 16, szombat, 21:59:34
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
Mióta elmentél
Már éjszakába fullad
A reggeli ébredés
Zilált lesz az észérv
Foszlik a tévedés
Jégtáblába kúszik
Az olvadó forróság
Méregként hat rám
A gyógyító orvosság.
Mióta elmentél
Felborult a világ
Mióta elmentél
A sóhaj érted kiált
Szilánkossá tört minden
Mi valaha szilárd volt
Recseg a dallam
Mi egykor oly szépen szólt
Mézes emlékfoszlány, mely
Mely karodban ringatott
Hűtlen árulóként
Szó nélkül itthagyott
A feltörő vulkánként felbukó
Érzelem
Csapodár látomás; börtönfal
Jégverem
Zárt terében haldoklik
A keserű válasz;
Soha nem is voltál
Szerelmes szívemnek
Bizalomból táplált
Halhatatlan támasz.
Szerelem?
Bennem élsz, nevednek glóriát fest
A szív keze
Te vagy, ki elöl menekül a változások
Zord szele
Megnyugtat ajkadnak zsongító
Halk szava
Te vagy kis lelkemnek gyógyító
Balzsama
Érintésed jelkép; gyengéd,féltö
Biztonság
A vonzalom megbéklyóz, hipnózisban
Visz hozzád
Szerelem? Nem tudhatom e felperzselt
Élet
Nem fullad-e könnyekbe, s lesz maga a
Végzet.
Csüng a szó, rejt a vágy, titkot sejt
Minden mozdulat
Félelem küzd a szenvedéllyel, víg mosollyal
A sors mulat
Hisz kijelölt, kanyargós útjainkban
Ott dereng a végállomás
S mi nem tudhatjuk hogy a tudatlanság
Átok-e vagy áldomás.
|
|