Lelkes Miklós: MINDEN NYARAM...
Dátum: Június 17, péntek, 08:41:24
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
Minden nyaram ellopja az a Bánat,
mely úr volt-, s jelen bánatok felett.
Szertefutnak riadt kerítéslécek,
s fényt csipognak ijedt kis énekek.
A gyermekkor? Égbolt ígérő kékje.
Egy szilvaszem, melyért kinyúl a kéz.
Szélmalomharcok. Csontváz donkihóték.
Fehér vásznon piros jelszó-vitéz.
A törpe magát óriásnak hitte,
s óriás volt is, amíg hitt a hit,
amíg kereste, - bár meg sem találta - ,
sajár szívét, saját csillagait.
Minden nyaram ellopja az a Bánat,
mely senkinek sem kell már, s csak nekem
hoz könnyeket békétlen végtelenből:
új bánatot, melyben új végtelen.
Mindent a Nyárért tettem. Ó, az ember
csak ellopott nyarakért dolgozott!
Csak bánatot kap, mert kifosztja élő,
s kifosztja múltból sok önző halott.
Az lesz a jó, mikor nyarat se várok,
s magam lopom egy végtelenbe át,
ahol már nincsen fosztogató Bánat,
csak édeskéken égbolt, s szilvafák.
Kezem kinyúl az érettkék gyümölcsért,
mely nem is kell már, mivel nem leszek.
Az lesz a jó, ha nem kell semmi-semmi:
szeretet, álom, vágy, emlékezet!
|
|