Fullextra.hu - Szívszámadás

Nem jelentek senkinek semmit.
Néhány barátnak fontos vagyok.
Néhány nőbe szerelmes voltam,
és nagyjából annyi el is hagyott,
vagy hagytam el én, mert mást találtam
fontosnak, többnek, jobbnak, másnak.

A változást hittem a nagy elánban
hazugságnak, vagy elmúlásnak.
Bár mást reméltem, mint kellett volna,
de nem néztem előre, és nem is hátra.
Mindig volt időm mindenre, hogyha
sohasem hagytam elszámolásra.
Mindig csak tervek, és sohase célok,
mindig a "tudtam", és nem a "bánom".
Bár elvártak tőlem, az kitalált ok,
hogy számoltak velem a számadáson.
Én eleve elbuktam, mintha lenne
(megírták már - hogyha ismerős)
igazság abban, hogy hiszek benne,
hogy csak a boldogtalan lehet a hős.
És igazság szerint nincs értelme
túllépni azon, hogy másnak látsszam.
Magamnak hazudjak, de nektek ne?
Én elbuktam ebben a számadásban.
De teremtek erdőt, virágot, rétet,
ott könnyű vagyok, és álommal teli.
A „mert”-eket látom, és nem a „miért”-et:
a Hold a hálóját belőlem meri.
A legjobb barátom egy alvó fűszál.
Mellette virraszt egy rókagomba.
A teher a vállról a szívre kószál,
ha kalapot emel a csillagokra.