Megtanultam
Dátum: Augusztus 15, hétfő, 10:56:05
Téma: Régi vers beküldések (leállítva)
De ne karddal,
győzzetek igaz szavakkal.
Hűn szeretve, bízva családba
Hited ne vesd
kiben bíztál, mindig szeresd
S ha veszve is, de hazatalálva
A Lét szélén
álldogálok egyedül én
önmagamba ölten a vágyat
Minden álmom
foszló ábrándokká zárom
kapaszkodóm csak az alázat
Megtanultam:
fent ő, s én vagyok alattam
testem csak szintje eme létnek
Tudni vágytam
s csak belémfojtottá váltam,
és kérdés maradt még temérdek.
Körbenézek
s csak szívek nélküli érdek,
a főhajtásból lett fejvesztés
Zárva szemem
bensőmben sincs már kegyelem
magunktól soha sincs menekvés.
Várak, falak
álldogálnak az éj alatt
mögöttük hisszük a védelmet
De hol van már
a végtelen napos határ,
hol ember nem ismert félelmet.
Alattom' öl
az irígy, a hazug. Ököl
csap gyomrodba míly negédesen
fájdalom mar
savója elemészt hamar,
s gyilkosod vonul fenségesen.
Ó jó ebek!
Marjátok! Ők nem emberek!
Csak sátán fattya korcs cselédek
Uruk a kéj
mi lelkükben ölve enni kél,
s arca virág: mérges beléndek.
Ó asszonyok!
Védjétek kis porontyotok
szeretve, ölelve őt, sírva
Ha nem elég
mint érzi szívetek hevét,
árvaság viszi majd a sírba.
Megtalálja,
kutatja, a sátán kutyája
mind azokat ki fegyvertelen
Nem kímél meg
belédmarni vágyva remeg,
s nem ölheti meg őt értelem.
Ó férfiak!
körbe mind szabadult vadak,
erős karotok rá vessétek
könnyetek hull,
ha végre a gaz vére hull.
tetemét körbe nevessétek.
De ne karddal,
győzzetek igaz szavakkal.
Hűn szeretve, bízva családba
Hited ne vesd
kiben bíztál, mindig szeresd
S ha veszve is, de hazatalálva
|
|