Mosolyban érkezik, öntudatlan a bizalom
Szavaid súlya nyomán hirtelen támad
S ahogy pókcsalád sző hálót a falon
Lelkemre telepszik kontúrtalan árnyad
Duzzogok. Csendem majd kibékül
Fürkészve rácson át tegnapi csodát
Karom kinyúlik feléd mutatva végül
Érzem: ösztönösen sodródom tovább