...és megint és újra
Dátum: Január 21, vasárnap, 19:08:47
Téma: Aknamező
És megint, és újra
magányomba fúlva,
szerelmet dadogva
vergődik szívem.
Lelkem a lelkedbe
börtönbe rekesztve,
bezárva örökre,
sötétben fázik.
Remény, csak az maradt,
jön majd egy pillanat,
elhozza álmomat-
áltatom magam.
Addig várni, várni,
jöhet még a "bármi",
hitetlenül hinni:
talán, majd egyszer...
És újra, és megint,
ha szemem rád tekint,
ismét arcul legyint
rideg valóság.
Ezt a versemet azért hoztam ide, mert magam a sajátjaim közt a jobbak közé sorolom, de van benne olyan rész, amivel nem vagyok elégedett, de eddig még nem sikerült jobb megoldást találom. (nem mondom hol, nem akarok tippeket adni :) )
Kíváncsi vagyok a hsz-eken túl a kritikus véleményetekre.
Az itteni szerkesztési lehetőségek nem engedik, ami egyébként formailag hozzátartozik a vershez, hogy az utolsó sorok beljebb kezdődnek. Ezt képzeljétek hozzá :)))
|
|