Kőfalak
Dátum: Február 02, péntek, 18:30:22
Téma: Kezdő
Valahonnan mélyről törnek fel a szavak,
Térdre hullnak előtte vastag kőfalak.
Miket a szívek húztak önmaguk köré,
Soha ne törhesse át senki ellenség.
Szavak napfényt hoznak a kőfalak közé,
Hosszú évek után elmúlik a sötét.
Örömtáncot jár a fény a kőhalmokon,
Szellemek járnak itt csendes hajnalokon.
Pislákoló csillagok világítanak,
A szellemeknek igaz utat mutatnak.
S a romok mellett a hajnali ködben,
A még ki nem mondott szavak keringőznek.
Ellejtik titkos táncukat, hogy ne lássák,
Kilétüket soha el ne árulhassák.
S ha egy vándor véletlenül épp arra jár,
Bíztatják, hogy mondja ki mit szíve diktál.
S mint akik jól végezték a dolgukat,
Ismét hazafelé veszik az útjukat.
S mikor felragyognak a napsugarak,
A kőfalaknak csak a hűlt helye marad.
2006.09.30.
|
|