Mikor már...
Dátum: Február 18, vasárnap, 16:06:55
Téma: Aknamező
Van, hogy nehéz lépni tovább.
Mikor úgy hittem,
már teljesen mindegy,
mert feloldódott bennem
az elsõ zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem,
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend,
mely után ólmosan lassú az ébredés.
Mikor már hitem - nem is fáj,
mert elveszett már ami fájjon,
s idegenebbnek éreztelek már,
mint valaha régen,
s hittem szépséged már nem is látom,
RÁDNÉZTEM !
S a szemedben megcsillanó fénytõl
összeroppant a távolság.
Úgy tört elõ a mélybõl
e néhány gondolat, mint hányás,
mit az ember szégyenében visszatart :
úgy szeretném öledbe hajtani fejem,
hogy simogasd lágyan, kedvesen,
oly jó volna odabújni hozzád,
csak, - még egyszer !
Úgy mint kisgyermek
kit árvaság fájdalma vert meg,
és suttogni könnyekbe fulladón,
hogy Te ne is halhasd meg,
hogy ne zavarjon e fájdalom
Várj még ! csak Egy Percet !
!! Hiszen még nem is szerethettelek.
|
|