Este
Dátum: Március 01, csütörtök, 20:52:05
Téma: Haladó
Egy kedves hangulatból született.
Ülök a villamoson,
mely átsuhan velem,
az alvóvároson.
Utak - terek,
vonulnak el sorban.
üres – kihalt mind.
Csak a szél jár,
mint zizzenő fuvallat,
mely megmozdít néha
egy lehullott gallyat.
Borzongás fut végig
a kihalt utakon,
s a hűvös éjbe
alig láthatón,
fehér pamacsként
lehelik ki lelküket
a sötéten ásító
csatornaszemek.
Megriadt árnyak
raja kószál,
fényfürtökben fürdik
a sok bogár,
puha léptű gyilkos
sárga szeme villan,
a durva zajra
lomhán elillan.
Utcai lámpák
villannak sorra fel,
fény és árnyék
játéka lep meg,
Váltakozva,
mint létemben
öröm és fájdalom
örök szövetségben.
Kattog sínen a kerék
mint órában a percek,
a sötétbe búvó világ
álmosan reszket.
A monoton zajban rádöbbenek,
mint kiszáradt
folyómederbe vésett
évezredes üzenet,bukik fel,
génjeimbe kódoltanaz érzés,
hogy megkeresselek.
Még nem találtam Rád!
Még nem voltam Veled!
Csak tudom, vársz rám,
csak még nem láttál meg.
Sorsomba égetve várt rám,
hogy elvigyem Neked
a titokban rámosztott üzenetet:
Nem vagy egyedül,
itt vagyok Neked!
|
|