Novemberi fantázia
Dátum: Március 08, csütörtök, 15:11:54
Téma: Haladó
...
Szelíd fények ülnek a szemedben ma este,
s köröttünk mintha minden pasztellel lenne festve.
Még az éj sem koromsötét, mint máskor,
a Hold is csak sápadtan pislákol,
s szinte kéri a veranda csöndje,
hogy itt üljünk az utcáról beszűrődő fénybe’.
Nincs hideg, mégis beleborzongok,
ahogy összekulcsolt kezemet kezed közé fogod.
Mint két tinédzser, ülünk a félhomályban,
térdeid közé bújtatom fázósan a lábam,
s arcomat hűvös homlokodhoz szorítom.
Túl sok, túl furcsa ez a béke - mondom -,
tán az enyhe november lehet az oka...?
- Kérdem, de a szád beszédesen néma.
Mindent elmond mélytüzű tekinteted,
s ahogy ujjbegyed megsimítja kezemen az eret...
érzem, ez most valami új, vagy valami régi jó,
mint mikor medrébe visszatalál az elbitangolt folyó,
s lágyan belesimul, mint kamasz az anyaölbe,
érzi, őt itt szeretik, itt a szülőföldje.
---
Lassan eszmélek, a veranda üvegén fehérlik a pára,
elhomályosul a sárga, gyérfényű utcai lámpa.
A novemberi éjszaka hirtelen rám szakad,
s álmok futnak messzire az őszi fák alatt.
|
|