Fullextra.hu - Keresztre feszítve

Hát feltettél a keresztfára!
S én csüggök rajta mozdulatlan,
Mert gyáva vagyok, s így csodára
Hiába várok szakadatlan.

Gyáva vagyok, mert úgy szeretlek
-szégyen, de jobban, mint Isten fiát-,
Hogy hiába szúrsz szeg-szavakkal,
Szívem mégsem döföd vele át.

Voltál apám, ha fájt az élet,
Kinek oltalmazó meleg lénye
Biztonság volt nekem, ha végre
Ráborulhattam a mellére.

S te? Te sem voltál mindig férfi!
Néha csak kivert, árva gyermek.
Kit megtanitott sorsa félni,
Mert ostoroztak, ütlegeltek.

Voltál szerelmesem, aki vad,
Őrjöngő vággyal mart és tépett,
S az, aki gyöngéd szavaival
A pénzénél is jobban féltett.

Most én vagyok aki szomorú,
Szelíd tekintettel néz le rád.
Fejemen a töviskoszorú
A bőröm mélyébe belevág.

Tehetsz bármit! Verj be új szeget!
Nem fáj semmi! Hisz a koszorúmnak
Mindegyik ágát te fontad meg.
Ezért hát, az Isten áldjon meg.
Szeretlek.