A tékozló ember
Dátum: április 13, péntek, 23:31:47
Téma: Haladó
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
Kék bolygó halad útján, nem siet, de nem is lassít,
A természet tudja a dolgát, s eszerint cselekszik.
Napok telnek, monoton egyforma ismétléssel,
De bölcsen megtervezett, sok-sok apró lépéssel.
Évmilliók teltek el, ily’ tökéletes harmóniában,
Világmindenségben lebegő, kék bolygó csodában.
A temérdek idő megalkotá porszemnyi világát,
Ezernyi élőlénynek életet adó, varázslatos csodáját.
E csodában, az állatok egymásra utalva éltek,
Csak egy élő volt, ki kevesellte a tökéletességet.
Az ember volt, ki e csodát durván megbolygatta,
Mindent a saját kényelmének alávetve, átalakította.
Tékozolva szétszórta, kék bolygó minden kincsét,
S felfalta évmilliók munkájának a gyümölcsét.
De vajon, honnan vette ehhez a bátorságot?
Miért gondolta, hogy Ő lehet, ki Istent utánoz?
Be kell ezt fejezni végre, amíg nem késő!
Figyelni kell arra, milyen lesz majd a jövendő.
Évmilliókig itt kell élnünk, nem mindegy hát,
Megtartjuk e csodát, vagy pusztulás vár ránk.
Tékozló ember, egy percre állj meg, és jól figyelj,
Természet kincseit óvd meg, hiszen érezned kell.
Amit teszel, azzal a kék bolygó lesz eltékozolva,
Ne akard, hogy unokáinknak, ne legyen otthona.
.
Budapest, 2006. április 26.
|
|