Fullextra.hu - Fele mese, fele méz

Egyszervolt - de aztán soha többé - két királya egy országnak, Kacifántiának.

Eleinte sokat civódott, de később mégis megegyezett a két ifjú király, ugyanis feleségeik nagyon szerették egymást, hiszen ikrek voltak, Mézes Márkony két gyönyörű lánya Csuporka és Hortyinka.
Azon vitáztak az ifjú uralkodók, hogyan és miként osszák úgy szét az országot, hogy ne kelljen hegyeken, völgyeken, tavakon osztozniuk (főleg, mert tavacska nem is volt csak egy), hogy a falvakról, városokról, s a benne élő emberekről már ne is beszéljünk.

Végül megunta az állandó vitát az öreg Márkony király, aki erre a kis időre felfüggesztette nyugdíjas életét, úgyis épp unalmas volt a műsor a Kacifántévében, s magához hívta az ifjú királyokat, Jobb Ágytalan Bertalant és Bal Jóságos Ákost.

- Édes fiaim, – kezdte volna, de eszébe jutott, hogy a lányok az édesek – azaz fiúk! Kérlek benneteket, döntsetek végre az uralkodás ügyében, mert a nép lassan elszéled, másik hazát és királyt keresni magának. Különben is! Tele van a trónterem a szétszabdalt királysági térképek darabjaival. Figyelmeztetlek benneteket, a sajátomat nem adom!

Bertalan és Ákos, mint két megszeppent gyerek állt a felpaprikázott öreg király előtt, akinek mérgében nemcsak a bajusza, hanem a szakálla is begöndörödött, néha még a látását is akadályozva, ezért apró súlyokat kötözött rá, s ahogy járt-kelt, csengett-bongott az egész király.

- Menjetek jóshoz, vagy álmodjátok meg, én nem bánom, csak legyen vége ennek az áldatlan helyzetnek! – csilingelte az öreg Márkony, s nagy zajjal visszavonult megérdemelt nyugdíjába.

A két ifjú összenézett, szemük villant és már nevettek, mert az alvásról eszükbe jutott a megoldás. Izgatottan megvitatták a részleteket, s elrendezték az uralkodás dolgát végre. Nem kellett hozzá földet mérni, térképet feldarabolni, embereket elköltöztetni. Egyikük az éjszakák ura lett, másikuk a nappaloké.

Bal Jóságos Ákos szívesen járt kelt a napsütötte szántóföldeken, viccelődött a szántóvetőkkel, tanítgatta gyerekeiket, sőt időnként be is segített a munkába, ha a munkások épp elakadtak. Igaz ember hírében állt, szerették őt az alattvalók, de talán még ettől is jobban, szerelmetes felesége, Csuporka királykisasszony. Ákos tehát a nappalok királya lett.

Jobb Ágytalan Bertalan éjjel soha nem aludt, még fekvőhelye sem volt, a napsütötte réten tudott csak elszenderedni (azért azt is megsúgom, hogy az ő felesége volt a kedves és jóravaló Hortyinka királykisasszony, aki egy kicsit hangosan aludt).
A csillagokat bámulta, máskor a palota őreivel beszélgetett, aztán hajnalban felébresztette a katonákat és kivezényelte őket harmatgyöngy vadászatra és napfelkelte megfigyelésre. Ő lett hát az éjszakák királya.

Elcsendesedett a királyság, mézillatú reggelekre ébredtek, és szivárványszínű álmokat álmodtak, végre az öreg, nyugdíjas király is kicsomózta a súlyokat a szakállából, s mindenki boldogan élt, míg...