Fullextra.hu - Így múlik el ifjúságunk

Nézd, a parázna tavasz díszruháját váltja,
A földre hullva hal meg szirom és virág,
Így a szerelem múlik, s emészt szomjúság,
Ha nem ragyog rám már szép szemed gyémántja.

Nézd, a parázna tavasz díszruháját váltja,
A földre hullva hal meg szirom és virág,
Így a szerelem múlik, s emészt szomjúság,
Ha nem ragyog rám már szép szemed gyémántja.

Időnként fáradok, de zöld sátrat bont a nyár
S öledbe ülve, a kertben, lombos fák alatt,
Szítjuk s csitítjuk a fel-feltörő vágyat,
Mert nélküled az életem minden perce kár.

Egy hervadt virág őrzi szerelmünk illatát,
Őszbe hajlik lassan szép nyarunk s az élet,
Rövid nappalokkal csalunk minden éjszakát,

S az álmos tél, ha beköszönt, már fázunk,
Emlékeinkből szövünk meleg takarót,
Míg imádkozunk, csendben, legyen könnyű álmunk.