Az átkozott
Dátum: Május 16, szerda, 21:57:47
Téma: Haladó
Ez egy szomorú korszak terméke...
Az átkozott
Kivetett méhéből az anyai föld,
aznap ítélet született a gyermekkel.
Nem lehet többé boldogság szívedben,
szerelem nem édesítheti életedet.
Anyád megvet majd, s megtör.
Alkoholszagú levegő lengi körül léptedet.
Tanulj, ha tudsz és ha bírsz! Vagy,
ha hagynak. Te csak küzdj, s talán
élted édes marad! Csak ne sírj!
Vagy nyomorogsz majd. És csótányok lepik
el könyveidet, tested. Néha még nyelsz
is belőlük. És fázol, és éhezel... és remegsz,
félsz, hogy maholnap még enni sem lesz mit.
Majd lesz, amikor szeretsz, s remélsz.
Látod a jövőd. Tervezed az életed, s azt hiszed:
- Igen, mostantól boldog lehetek.
szemed szerelemtől csillog, de te átkozott vagy!
Hát ne remélj!
Majd lesz egy másik, aki elszakítja tőled,
szíved kés vájja. Patakokban folyik elátkozott véred,
élted vége a közelben van.
És anyád nevet. Ő örül fájdalmadnak.
Szerinte prosti vagy, habár szűzen!?
De mindegy, örökre átkozott maradsz!
Fuss! A Halál itt van, még eléred.
Csak nyújtsd ki a kezed és ne nézz le!
Emeld fel fejed, ott várnak az angyalok!
De ne hagyj szerelmet vagy utódot,
mert bennük az átkozott vére tovább kavarog.
2002.04.15.
|
|