Leonard
Dátum: Május 18, péntek, 09:02:19
Téma: Bátortalan


FONTOS! Kérek valódi fejlesztő jellegű javitó kritikákat. Köszönöm szépen előre is.

Leonardnak hívták. Harmincegy fő kísérete élén baktatott a poros úton. Az út valaha kikövezett volt és gondosan, rendszeresen karbantartott, ám mára lova patája csak néha-néha ért a sima felületű kövekhez, melyek egykor az utat jelentették. A környéket mindenhol homok fedte, csak néhol kandikált egy-egy fűcsomó és még ezeknél is ritkább volt, hogy egy fa nyúljon az ég felé.
Leonard lehajtott fejjel lovagolt. Régen aranyszőke hajába már jócskán vegyültek ősz szálak. Arca cserzett volt, borosta fedte. Hajdanán mindig éber, vidám tekintete most keserűséggel volt telt.
Leonard, király volt. Angliának és a szent földnek a királya. Világszép német felesége volt és két életerős, vitéz fia. Kincstára gazdagságával senki másé nem vetekedhetett az akkori ismert világban. Országának hadserege győzedelmeskedett minden ellenség felett és kormányzásában rengeteg kiváló államférfi és hadvezér segítette. Minden oka meg lett volna a boldogságra. Mégis volt valami, amely már évek óta nem engedte meg, hogy boldog, hogy igazán boldog legyen. Nem a háborúskodás zavarta, pedig a Szicíliai királysággal immár tizedik éve állt hadban és a spanyolok is lépten nyomon megszegték az általuk kiharcolt békéket az ibér félszigeten. Nem is lengyel szövetségeseinek árulása zavarta, hiszen országa rég erősebb volt már annál, hogy egy ilyen dolog komoly fejtörést okozzon a királynak.
Leonardot a keresztény egyház kiátkozta. Őt és egész országát kiközösítette a keresztény világ. Mindezt miért? Azért mert az átkozott szicíliaiak féltékenyek voltak a hatalmára. Ezért hangolták ellene a pápát, aki legátusán keresztül megtiltotta a királynak, hogy 10 éven keresztül hadmozdulatot tegyen a rivális királyság ellen. Ezt persze lehetetlen volt kivitelezni. Hisz a parancs megérkeztekor éppen Florence városát ostromolta az angol sereg Northampton earljének vezérlete alatt. Oda sem érhetett volna az utasítás időben . A legátus érkezésére 10 hónappal John of Northampton győzelemmel zárta Florence ostromát, a pápa pedig kiátkozta Leonardot és országát a keresztény egyházból. Ez az ítélet a pápa, vagy a király haláláig volt érvényben.
Leonard megpróbálta az exkummunikáció tényét figyelmen kívül hagyni. Folytatni akarta országa, birodalma kormányzását, viszont a kiátkozás félelmet keltett az emberekben. Elkezdtek zúgolódni a király ellen. A városokban lázadások törtek ki, melyeket több esetben csak vérbefojtással lehetett leverni. Így történhetett az, hogy a kiközösítésre tizenkét évvel a király harmincegy fős kíséretével járta a poros arábiai síkságot.
Leonard Jeruzsálemből indult Aleppo vára felé, ahol állítás szerint szeldzsuk török törzsi hadak állomásoztak. A halálába indult. Ez volt az egyetlen megoldás országa számára. Már mindent elrendezett. Kijelölte utódját. Megírta végrendeletét. Elbúcsúzott szeretteitől.
Leonard kísérete olyan emberekből állt, akik a végsőkig kitartottak a királyuk mellett. Tudták miért indultak el. Tudták, hogy egyikük sem éli túl sokkal az uralkodót. Ott volt George Hill. Ő, a király testőrségének volt a parancsnoka. Ott volt még John Hill, aki George Hill fia volt és apja minden intelmének ellenére is eljött pusztulni királyával. Velük volt Tosting a sebhelyes, akinek testét arcát brutális, harcban szerzett sebek borították, amelyekről nevét is kapta. Maga Tosting a birodalom legnagyobb lovagja volt, ki számtalan címet nyert különböző tornákon és rengeteg országban rettegték a nevét. A királytól balra kicsit lemaradva Humpfrey, a félszemű léptetett vörösre mázolt páncéljában, melynek mellrészén három arany oroszlán díszelgett egymás alatt. Ő is neves embere volt az országnak, hiszen mikor Jeruzsálemet ostromolta egy hatalmas szaracén hadsereg, ő volt az aki a király felmentésére sietett válogatott veterán zászlóaljaival. Rajtuk kívül is sok nemes lovag kísérte Leonardot útja során, valamint testőrségének néhány tagja. Köztük volt Rufus, az oroszlán akit rettenetes testi ereje miatt neveztek így.
Katonás sorban meneteltek, páncélozott lovaikon vörös-arany leplek díszelegtek. A paraszt szerint akit két napja kérdeztek, már legföljebb egy napnyira lehettek a török tábortól.
Leonard úgy sejtette, nem kell addig várniuk. Megállt, pihenőt parancsolt embereinek is. Pihenés közben nem váltottak egyetlen szót sem. Amit meg kellett beszélni, azt már eddig megbeszélték. Többjük kardját élezte, vagy felszerelését igazgatta. Nem voltak velük fegyverhordozóik, így mindenről maguknak kellett gondoskodniuk.
Leonard felállt egy dombra és a távolba kémlelt. Valami fénylett a horizonton. Feltűnt egy zöld zászló. Jól tudta mi az. Egy újabb kisebb arab csapat igyekszik csatlakozni a szeldzsuk-török táborhoz. Minden bizonnyal vannak íjászok és lándzsások a kisded seregben. És természetesen van lovasság is. Embereit… barátait lóra parancsolta, majd ő maga is felmászott hátasára. Megindultak a pusztaságon. Nyilván a törökök is észrevették már őket, hiszen a fényes vonal gyorsabban kezdett mozogni.
Leonard ügetésbe ugratta lovát. A többiek parancs nélkül is pontosan követték. Egy kevés ügetés után megálltak. Mindenki egy kopját szúrt a földbe, a magával hozott három közül. Tovább ügettek. Újabb megállás, újabb harminckét kopja a földben. Az íjászok lőtávján belül értek.
Leonard vágtába ugratta lovát. Lecsapta sisakja rostélyát és balra tekintett. Látta Humpfrey-t aki mint mindig, most is sisakja nélkül indult harcba. Ezúttal a biztos végbe is.
Leonard fejében lovánál sokszorta sebesebben vágtattak a gondolatok. Gondolt a hazájára, gondolt a családjára, mindazokra akiket szeret. Gondolt saját, elkerülhetetlen elmúlására. Közelgő halálát hősiesnek érezte. Olyannak, amivel megmutathatja a pápának, a VILÁGNAK, hogy milyen ember volt Leonard a keresztes! Kívánhat-e nemesebb halált magának az ember? Barátaival az oldalán, hitetleneket ölve véget érni. Nem fért hozzá kétsége, hogy halálával országát visszafogadja a keresztény hit, s róla népe körében legendákat zengnek majd.
Leonard megmámorosodott. Gondolatai elhomályosodtak, lova repítette a halál felé. De nem is halálnak tűnt már ez. A végső megdicsőülést látta már benne! Az örök életet neve számára!
A muszlimok tüzelni kezdtek. A körülöttük záporozó nyilak azonban senkit sem vertek ki nyeréből. A lovak jól tartották a sort, a lovasok térdei szinte összeértek. Páncéljaikról néha lepattan egy-egy nyíl, a többi pajzsokba fúródott.
Leonard elérte az első íjászt. Lova gázolta le, ahogyan az után következőt is. Kopjáját beledöfte egy török mellkasába. A fa darabokra robbant és a szerterepülő szilánkok belefúródtak a környéken állók páncéljába, avagy húsába. Az íjászokat letarolták. Pár pillanat volt csupán, és máris mögöttük találta magát. Megfordította hátasát, és elnézte ahogyan a többiek bevégzik a mészárlást. Látta ahogy Rufus kardja lesújt egy ember fejére és majdnem háta közepéig hasítja. Végül minden lovas megfordult. Mögöttük már jól kivehetőek voltak a török lándzsások. A király megindult visszafele. Ügettek. Egészen az elsőként leszúrt kopjákig. Felkapták őket, majd ismét megfordultak és megindultak a közeledő lándzsások felé. Még ötven méter. Egy vágtázó ló hátán semmiségnek tűnő idő.
Leonard ismét vágtázni kezdett hát. Kopjáját leszegezte és lova fejével egy vonalban tartotta. Jobb oldalára felzárkózott John Hill, balján továbbra is Humpfrey a félszemű száguldott. Belerobbantak a lándzsásokba. Az arab katonák nem vették őket elég komolyan. Nem volt rendezett a pajzsfal, ezért a lovasok áttörtek.
Leonard lova átugrotta a sorban első embert és egy másik emberre tiporva érkezett. Az állat majdnem elveszítette az egyensúlyát, de végül is sikerült lábon maradnia. A király a zuhanás lendületével vágta kopjáját az egyik lándzsás sisakjába. A fegyver ezúttal nem zúzódott pozdorjává. Az uralkodó kirántotta kardját és lesújtott a legközelebb lévő emberre. Jobbra egy vágás, balra egy vágás-mind halálos ítélet. Lova egy ember arcába harapott, az pedig nagyot rikoltva terült el a földön. Már nem látott embereket maga előtt. Megfordult és nézte ahogy társai bevégzik a rohamot. A törököket elsöpörték. Ezúttal azonban már nekik is voltak halottaik. John Hill nem messze feküdt a porban, teljesen kifacsaradotott testhelyzetben, lapockái közt egy lándzsával. Lova felnyársalódott, ő pedig kirepült a nyeregből. Rufusnak az oroszlánnak lerepült fejéről a sisakja és fél arcát vér borította. A többi halottat Leonard nem ismerte fel. Négyen voltak összesen. Ismét visszafelé indultak és magukhoz vették az utolsó kopjákat. Mögöttük feltűntek az ellenséges lovasok, ők pedig bátran feléjük fordultak. Elindultak utolsó rohamukra.
Leonard két oldalán Rufus és George Hill lovagoltak immár. Utóbbit fűtötte a fia elvesztése miatti harag. Találkoztak a török lovasokkal. Azok legalább ötvenen voltak míg ők már mindössze huszonnyolcan. Borzalmas robaj hallatszott ahogy a két csapat egymásba csapódott.
Leonard kezéből kifordult a kopja. Ismét elővette kardját és sorra vágta le az ellenséget. Meglátta a török csapat vezérét. Páncélja díszesebb volt a többiekénél. Körülnézett. Rufusnak most már egész arca csatakos volt a vértől és a vértje oldalán lévő vágásból is bőséggel patakzott. Az oroszlánt ez nem zavarta. Pajzsával összezúzta egy török fejét, míg kardját markolatig döfte egy másikba. George Hill veszett fúriaként vetette magát mindig oda, ahol a legsűrűbb volt a tömeg. Kardja hol jobbra, hol balra villant meg, halált hozva arra aki elé került. A király mögül tört elő George-nál valamivel közelebb Humpfrey a félszemű, sebhelyes Tostinggal az oldalán. Miután körülpillantott, Leonard a török vezető felé indult. Mindenkit levágott aki az útjába került. Már majdnem a célnál volt, mikor hárman zártak össze előtte. Ismét hátrafordult. Csak néhányan voltak már nyeregben. Éppen látta, ahogy Humpfreyt fejbetalálja egy török szablya. A lovag arcából vér fröccsent, s ledőlt a nyeregből. George Hill nem sokkal arrébb feküdt, sisakja nem volt a fején, alatta jókora vértócsa gyűlt már. A mellén díszelgő oroszlánok közül egyet, teljesen összezúzott egy buzogánycsapás. Tosting a sebhelyes arccal a porban feküdt, hátán lyuk tátongott melyből még mindig folydogált a vér. Így végezte hát Európa legnagyobb bajnoka. Jobbján Rufus az oroszlán verekedett. Kardja kifordult kezéből, így puszta ököllel harcolt. Páncélkesztyűs jobb kezével bezúzta egy török arcát és kidobta a nyeregből, majd pajzsával egy másik harcos lovának tarkójára mért olyan ütést, hogy az állat rögtön szörnyet halt.
Leonard mögött még két vitéz ült nyeregben, a többiek már átkeltek a túlvilágra vezető hídon. Rávetette magát a három törökre, kik a vezérüket védték. Az egyiket egyből sikerült kiütnie a nyergéből egy csapással a halántékára. A másik kettő azonban ügyes harcosnak bizonyult.
Leonardra kardcsapások sorozta záporozott két oldalról. Pajzsa meghasadt, a hasadékon keresztül pedig ellenfele szablyája egészen a csontjáig behatolt karjába. Felkiáltott, majd a fájdalom mindent elsöprő hullámaival nem törődve megrántotta bal karját, miközben jobbjával hárított egy újabb csapást a másik oldalról. A rántás kitépte ellenfele kezéből a fegyverét, így Leonard egy újabb védés után ledöfte a törököt. Kardját nem tudta időben kirántani, így a másik harcos szablyája akadálytalanul vágódhatott páncéljába. A csapás az oldalát érte és átment vérten, láncingen, hogy bordái fogják meg végül. Eszeveszett fájdalom hasított a király oldalába, ismét üvöltés szakadt fel torkából és egy borzalmas, visszakezes vágással leröpítette megsebzője fejét. Oldalából kirántotta a török fegyvert, majd ismét körül nézett. Már csak Rufust látta nyeregben. Éppen négyen vették körül, és a lovag teste egy merő vér volt már. Leonard látta ahogy az egyik török kardja markolatig merül az emberfeletti erejű lovag gyomrába. Rufus meglendítette karját és rettenetes erővel sújtott ellenfele arcába. Gyomorforgató reccsenés hallatszott, ahogy a török pofacsontjai porrá zúzódtak. Az angol lovag testébe azonban egy újabb szablya hatolt a kulcscsontjánál. Rufus vonaglott egy utolsót a nyeregben, véres arcát a nap felé fordította, majd leesett lova hátáról. Gyilkosai a király felé indultak.
Leonard viszont ekkorra már csak a török vezért látta. Szemében őrült láng égett. „még egy kicsit!” gondolta. Levette sisakját. Arcán torz vigyor ült. A török vezért elöntötte a rémület. Lassan hátrálni kezdett.
Leonard felkacagott. Rémítő volt ahogy léptetett a török felé, talpig véresen, hahotázva. A díszes páncélba bújtatott arab ábrázatáról leolvashatóvá vált az irtózatos rettenet. Megállt. Egész testében remegett, várta a halált, ugyanis biztos volt benne, hogy ezt a harcost aki nevetve tart felé, nem állíthatja meg az ő fegyvere. Emberei ezt látva gyorsabb iramra kapcsoltak, de őt már nem lehetett megmenteni. „Még egy lépést!” Fohászkodott Leonard némán. A következő pillanatban kardját meglendítette és bődületes erővel vágta srégen a török vállába. A csapás a szaracént egészen medencééig felhasította.
Leonard abbahagyta a kacagást. A közeledő harcosok felé fordult. Lassan jöttek, nem tudták mire számítsanak. A maradék lándzsás még nem ért ide, de már rohanvást közeledtek. A király ebből semmit nem érzékelt. A külvilág nem létezett. Oldalában és bal alkarján tompa lüktetést érzett fájdalom helyett. Szemét csípte a vérrel elegy verejték. Belenézett a napba. Hunyorognia kellett. Karjait felemelte. Közben a legbátrabb harcos karnyújtásnyi távolságra ért és felemelte szablyáját.
„Dicsőség…” Gondolta a király életében utoljára, mielőtt a láncinget viselő katona handzsárja a szívébe szaladt volna.
Miután a török kihúzta fegyverét a király testéből, Leonard ernyedten bukott lova nyakára, majd kifordult a nyeregből.
Az életben maradt négy szaracén lovas némán állt. Nem tudták mire vélni ezt a harminckét embert, akik látszólag értelmetlenül, rohantak saját halálukba. Nem érthették. Ők nem voltak felelősek egy egész nép sorsáért…






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News2&file=article&sid=956
pharmacy online