Július eleji este
Dátum: Július 13, péntek, 22:00:34
Téma: Aknamező
A jövő dala voltam egykor
Július eleji este
A hatalmas szélben képek törnek porrá, vonaglanak
a tegnap árnyai. Piros égaljon fogócskáznak az
elemek, s az utolsó szavába csimpaszkodik egy nap.
Nyár ragyoghatna az arcomra esti imát ma, de nem.
Átírta a szólamokat az égi mester... Péntek van.
Salamon tornya felől esett ölembe a július
eleji este. Míg a szél egy hatalmas bükkön edzi
erejét a szállodai ablakon túl, valahol egy
bagoly huhogása hal, és az orkán torkára akad
néhány letört ág. Kócai közé bodorodik egy kis
aratási szalmaillat, hogy gondjaimra bízzon még
néhány törmeléket a régmúlt, míg a mát raktározom...
***
A jövő dala voltam egykor
- én is - édesanyám ölén,
karjában szóvá érett sírás,
s plezúr a mindenség térdén.
A jövő szava voltam akkor,
nagy reményeket ittam én -
forrásvízből, tisztán, s nem jártam
járatlan utcák közepén.
Szerelemmel öleltem - édes
csókot írtam a tiszta lap
minden sarkán, és hálát kaptam
viszont, hogy ragyogjon a Nap.
Sosem álltam a jó sor élén,
gesztenyém magam ástam el,
nem koptattam mások csizmáját,
s fogtam is a két kezemmel.
***
Alkonyodik. Nyögnek a fák. Szél ordít kíséretet a
"Hiszek egy..."-em homlokára. Utolsó villanásába
merül a Duna, s már nyoma sincs a csalfa napsugárnak,
mert mára ezernyi szentjánosbogárra bízta a fényt.
Nagyhideghegy, 2007. július
|
|