Ingovány
Dátum: Július 21, szombat, 22:40:01
Téma: Haladó
A kastély, volt, hol éltem...
Ingovány
A ház, hol élek középkorú maradvány,
Szú ette fa, porladó téglák.
A falak mozognak, a folyósó lebeg,
Száz éves pókhálló állja utamat éppen.
A por, a nemes penész ellep mindent.
A falakon száz meg egy éves festmények.
Ősök képei, ők bámulnak a végtelenbe,
Arcukon tanácstalanság, kétely, vagy gyűlőlet?
A lépcsők nyikorognak lépteim alatt.
Az ablakok homályosak.
Ősi lelkek suhannak el mellettem,
Mellyek éjjelente kísértenek!
Titokzatos zajok, hangok csendülnek,
Így fagy meg bennem a rémület.
Képzelődőm tán? De a hely az valós,
Rámhagyták a valóságot az évszázadok.
Többedmagammal járom a házat,
Így köszön vissza Őseink átka.
Ingovány ér, lelkem ingoványa.
Sorsom régmúltá vállik,
Időben elveszve.
Megyek veletek a nagy semmibe!
Kéthely 2007 07 21 Illés Tibor
|
|