| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: Sínesztézia |
|
a_leb
Velem szalad, s a végtelenbe tart,
ütemtelen vasára sistereg
a pőre talp, pirosra égett kisgyerek
megint visít, és messze még a part,
a sátorokba összerótt vaságy,
ahogy magára húz a régi vágy,
csak ott lehetni újra pár napot
akár a szélzavart kis állatok
örök zsivajba’ lenni, gondtalan;
vonatkerékütembe rázom önmagam,
velem szalad, időtlenül velem,
s megint zsebemre ring a sípzsineg,
a bőrszerű ülésre izzadt pestinek
de messze volt a táguló jelen,
és ottmaradt a múltban, ott maradt
a szikrakékre festett ég alatt
csodáival, gyereknek lenni már
bennem szakadt; a víz, a csend, a nyár,
s ti táborok, ti messzi táborok...
vonatkerékzenékbe zárva elforog.
(Hepp Béla)
|
|
| |
|
| "a_leb: Sínesztézia" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Sínesztézia (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Július 15, péntek, 13:49:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kati, nagyon köszönöm a Kirakati (hm, két női név is: Kira, Kati :-) ) beválogatást !
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Sínesztézia (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Július 16, szombat, 09:49:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sok emlék felvillant előttem, szép versed olvasásakor Béla!
Szeretettel gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Sínesztézia (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Július 17, vasárnap, 09:46:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez "is" egy remek vers. Élmény olvasni. Örülök, hogy idekerült a kirakatba. :)) |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Sínesztézia (Pontok: 1)
- remete Ideje: Július 24, vasárnap, 17:53:22
(Adatok | Üzenet küldése) |
ha nem szólok semmit, akkor mondom a legtöbbet...:) Köszi Béla |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Sínesztézia (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Július 24, vasárnap, 23:57:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Béla! A múlt és a jelen összerázódik a vonatkerék (vagy inkább az élet) ütemére. Hogy mit is gondoltunk gyermekként, s a apró vágyaink, miként daloltak, visítva, csöndben...s mikorra felnőttek lettünk a gyermeklét varázsa villan, s fényesnek látszik, ami volt...s ez így a jó :) Örömmel olvastam a versed. Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
|
