| Küzdőtér |
|
|
|
Almásy Béla
Ez is volt már.
Nem szívesen írok a háborúról, de sajnos fiatalkorom meghatározó története volt.
Ez a kis írás háborús emlék. Közel húsz évvel ezelőtt írtam.
-------------------------------------------------------
1943 nyárutóján, mint regnumi cserkész, kerékpáros túrán vettem részt tizenkét társammal
és egy csodálatos tisztem vezetésével, aki mellékesen pap volt,
és akinek fiatalságom legtöbb szép és maradandó élményemet köszönhetem.
Először Veszprémbe kerekeztünk, majd másnap meglátogattuk a Zirci Apátságot.
Ez egy magas kőfallal bekerített létesítmény, ahol minden korosztálybeli papok élnek magányukban és Istenbe vetett hitükben.
A klastrom mellett egy gyönyörű halastó van.
Az átlátszó tisztaságú vízben, pompás halak úszkálnak, igen sokan és nagy nyugalommal.
Haza érve elmondtam Apámnak, aki lelkes és megszállott horgász volt és már akkor elhatározta,
hogy ha lehetősége lesz, felkeresi ezt a gyönyörű hal paradicsomot.
Egy évvel később 1944 szeptemberében Apám legjobb barátját és horgásztársát, zsidó ember lévén, munkaszolgálatra behívták
és Zirc közelében egy erdei fafeldolgozó telepre, vezényelték.
Mikor Apám ezt megtudta, elhatározta, hogy megpróbálja felkeresni és még az a hátsó gondolata is volt,
hogy az általam felmagasztalt csodálatos tavat is megnézi horgász szemmel.
A következő hétvégén felkerekedtünk.
Először Győrbe vonatoztunk, majd leemeltük a poggyászként feladott kerékpárjainkat
és kb. két óra alatt, elkerekeztünk a munkatáborhoz.
Nem könnyen, de sikerült megtalálnunk.
A kapunál lévő őrnek elmondtuk, hogy kit keresünk.
Először azt válaszolta, hogy senkit nem engedhet be.
Apám rábeszélte, hogy küldje fel a parancsnokságra egyik őrszolgálatos társát, hogy engedélyezzék látogatásunkat.
Mikor a futár kiskatona visszajött a parancsnokságról, egy nyomtatványt hozott, melyen az állt, hogy kik vagyunk? És kit keresünk?
Apám beírta, hogy Almássy Sándor, így két essel, keresi Winger Sándor nevű barátját.
Ez az Arisztokratikusan hangzó név úgy látszik jó hatással volt, mert fegyveres kísérettel a parancsnokhoz vezettek.
A parancsnok egy jóképű, snájdig fiatalember volt, és bricseszben lévő Apámat egy, egy szilvafás grófnak tippelte.
Nagyon udvariasan, de hatalmát éreztetően fogadott minket.
Elmondta, hogy négy óra körül jönnek vissza a munkaszolgálatosak, az erdőből és mivel az írnok már kikereste,
hogy Winger melyik barakkban van nyilvántartva,
elküld érte egy kiskatonát és beszélhetünk vele 15 percet.
Mivel még csak déli egy óra volt, elköszöntünk és az Apátsághoz kerekeztünk.
Csengetésünkre egy fiatal fehér reverendás pap nyitott ajtót.
Kinek nagy tisztelettel elmondtam, hogy tavaly itt jártam és szeretném megmutatni a csodálatos tavat Apámnak is.
Barátságosan beengedett, körbe sétált velünk a tó partján és elmondta, hogy itt nem lehet halat fogni.
A halak rendszeresen etetve vannak, nem éhesek, semmiféle csalira nem harapnak.
Ennek dacára, ha Apám nagyon szeretné, megpróbálhatja és egy kimustrált pecabotot is hozott.
Apám közel másfélórát úsztatta a kukoricaszemeket, amit a csodás pontyok kíváncsian kerülgettek, de nem kaptak rá.
Négy órára visszamentünk a tábor kapujához.
Ismételt huzavona után, de végül is beengedtek.
Egy katona elvezetett a barakkhoz és itt várakoztunk felügyelet mellett.
Nemsokára megérkezett a munkaszázad és katonásan leültek a barakk melletti padokra.
Egy nagy kondérból valamilyen levest osztottak részükre.
Ezután bementek a kijelölt barakkokba.
Apám megkérte, a minket őrző katonát, hogy hívja ki barátját az épületből.
Nemsokára megjelent Winger Sándor, egy igen megviselt daróc ruhában, szőrösen, ápolatlanul, önmagához tíz évvel öregebben.
Mikor Apámat meglátta elgyengült és sírni kezdett.
Apám elmondta, hogy családja jól van, odafigyelünk Rájuk, és ha bármi van, megpróbálunk segíteni.
W.Sándor csak könnyezett és könyörgött Apámnak: Sanyikám vigyél ki innen.
De hogyan kérdezte Apám, hiszen bejönni sem volt valami egyszerű dolog.
Letelt a kikönyörgött látogatási idő és barátunkat bekísérték a barakkba.
Minket kifelé kísértek és mikor a parancsnoki épülethez értünk, Apám megkérte a kísérő katonát,
hogy jelentsen a századosnak, hogy kihallgatást kér.
Az eddig is nagyon szimpatikusan viselkedő Százados fogadott minket, itallal kínált és megkérdezte, mit tehet még érdekünkben.
Apám a jelenlévő írnokra tekintett és négyszemközti beszélgetést kért.
Engem és az írnokot is kiküldték és kettesben maradtak.
Ekkor Apám /később elmondta nekem / megkérdezte, hogy milyen módon volna lehetőség, hogy barátja innen kikerüljön.
Nem vagyok gazdag ember, mondta, de mindent megtennék a barátomért.
Századosunk egy árva szót sem szólt, felállt az íróasztal mögül,
Apámnak udvariasan kezet nyújtott és átadott a kis katonának, hogy minket a kapuhoz kísérjen.
Útközben kifelé Apám csak annyit mondott, reménytelen.
Mikor a kapuhoz értünk, az őrség parancsnoka azt mondta: Százados Úr telefonált, várjuk meg a kapun kívül.
Tíz perc múlva Századosunk megérkezett.
Kerékpárjainkat tolva elindultunk Vele a falú felé.
Mikor már biztos volt benne, hogy senki sem hallhatja, csak annyit mondott Apámnak, „egy egész sonka” majd, tisztelgett,
sarkon fordult és katonás léptekkel visszament.
Mi itt maradtunk egy megoldhatatlannak tűnő problémával, mert már régóta kenyér és húsjegy volt
és egy egész sonka beszerzése több mint lehetetlen feladat volt.
Három közeli falut is körbe kerekeztünk. Sok helyen próbálkoztunk, de csak sajnálkozóan néztek ránk, mondván,
hogy nekik is csak a legszükségesebb élelmük van.
Végső elkeseredésünkbe, ismét elmentünk az apátsághoz.
Bízva emberségükben, és talán valami jó tanácsot kaphatunk Tőlük.
Ugyanaz a fiatal papocska nyitott ajtót és tágra nyitott szemekkel csodálkozott ránk, de beengedett.
Apám elmondta, hogy egy egész sonkát kellene produkálnia, hogy barátja kijöhessen a munkaszolgálatos táborból.
A pap fájdalmasan elmosolyodott és közölte: Mi vegetáriánusok vagyunk és húst nem eszünk, sajnos.
Már el akartunk búcsúzni, mikor azt mondta, legyünk egy kis türelemmel megpróbál valamit.
Kb. fél óra múlva megjelent egy barna papírba becsomagolt valamivel, amiről kiderült,
hogy az a bizonyos hőn áhított” sonka.”
Elmondta, hogy a személyzeti készletből ajánlotta fel az Apátúr, mert azok civilek lévén húst is fogyaszthattak.
Többször is megköszöntük, de finoman kituszkolt a kapun, mondván egy ember élete sokkal többet ér.
Bár a szeretett csomag csak csülök nagyságú volt, remény teljesen karikáztunk vissza a tábor kapuhoz.
Apám megkérte az őrparancsnokot, hogy értesítse a Századost, hogy Almássy visszajött.
Időközben a barna papírban becsomagolt „ kincset” betettem a kis oldaltáskámba, hogy ne látszódjon csomagnak.
Félórai várakozás után a Százados megjelent és előre indult a falu felé.
Mi is követtük, kb. ötszáz méter után egy fordulóban megállt.
Apámra nézett.
Ekkor én átnyújtottam oldaltáskámat, melyet szó nélkül a vállára tett.
Apámmal kezet rázott, felém biccentve sarkon fordult.
Elindult, de láttam, hogy letér az útról, és nem a táborba megy.
Mivel már este volt csak Veszprémig bicikliztünk és egy kései vonattal, mely minden bakterháznál megállt,
de végül is haza bumliztunk.
A következő hét végén W. Sándor megjelent Apám üzletében.
Most már emberi formában, mert otthon rendbe szedte magát.
Elmondta szabadulása rövid történetét.
Két őr kíséretében a faluba vezényelték, végig vitték az egész falun,
majd az utolsó háznál szabályosan hátra arcot csináltak, és magára hagyták.
Ott maradt egyedül az időközben teljesen sötét falú végén, hiszen kötelező légoltalmi elsötétítés és kijárási tilalom volt.
A szörnyű daróc ruhában, koszosan, félig kinőtt szakállal, minden írat és pénz nélkül elindult hazafelé.
Két nap alatt ért haza, gyalog, szekéren, tehervonaton bujkálva, rettegve.
Most pesten van, de itt sem maradhat, bujkálnia kell.
Ez már a következő történet, melyben Apám ismét főszerepet játszik, és talán legközelebb ezt fogom elmondani.
Még csak annyit, hogy ez a történet 1944 október elején végződik
és október 15.én a Horthy féle proklamáció után a Nyilasok vették át a hatalmat.
Utóirat: Ha jobban belegondolok már 68 év eltelt a háború vége óta és a jelenleg 70 évesek sem emlékeznek rá,
mert akkor kis gyerekek voltak.
Amit a filmek bemutatnak dramatizált történetek.
Meg sem közelítik a személyes valóságot.
Én 18 voltam a háború befejezésekor és talán ezért, jobban meg tudom becsülni az életet.
(Almásy Béla)
|
|
| |
|
| "Almasy: A csülök" | Belépés/Regisztráció | 30 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- Petrozsenyi Ideje: November 18, péntek, 16:25:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igazságtartalmánál fogva valóban kirakatba való történet, mint irodalmi alkotás azonban hagy bennem némi hiányérzetet, és nem vagyok biztos benne, hogy kikérném a kirakatból vásárlás céljából. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- zseva Ideje: November 21, hétfő, 10:31:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Gyula! „Ha ez egy könyv lett volna, nem tudtam volna letenni, annyira érdekfeszítőn tudtad előadni a történetet. Fordulatos, érdekes, izgalmas lett a végére... De legfőképp arra voltam kíváncsi, mikor kerül már elő az a "sunka", még ha az kicsire zsugorodott is a végén. Én nagyon szeretem. Hát hallod, leleményes apád volt, de te is megéred a pénzed, ahogyan erről mesélni tudsz... Élmény volt olvasni. Köszönöm.” Ezt írtam első olvasásakor, most sem tudnék mást. Köszönöm, hogy újra olvashattam, méltán van ott a "Kirakatban".. Puszi, Éva
|
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: November 22, kedd, 14:58:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök, hogy újraolvastam ezen írásodat itt a kirakatban, kedves Gyula. Emberi történet, emberi hangon. Méltán került kiemelésre, gratulálok.
pipacs |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 22, kedd, 15:43:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága BélaGyulám! :)
Mivel egy "kedves" olvasód megkérdőjelezte műved jogosságát a kirakatban, álljon itt egy irodalmi műfaj lényege e tárgykörben.
Remélem ez megnyugtat, és továbbra is megörvendeztetsz minket írásaiddal, mert műveidet élmény olvasni.
" A naplóról mint irodalmi műfajról:
naponként (vagy meghatározatlan időközökben) készített magánjellegű feljegyzések sorozata. Irodalmi jelentése szerint a prózai műfajok egyike, amelynek formáját az események időrendjét követő feljegyzések határozzák meg.
Indítékát tekintve meghatározó, hogy a napló elsősorban belső szükségletből fakad.
Az irodalmi formába öntés sokféle lehet: van, amikor a szerző egykorú feljegyzéseit nyersanyagnak használva továbbírja, kibővíti az egykor rögzítetteket, máskor bizonyos részleteit használja fel valamely más memoárműfajba tartozó művének megírásához. Ezzel a napló irodalmi alkotássá (vagy szuverénül megszerkesztett irodalmi mű elemévé) válhat." |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: November 25, péntek, 07:26:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Gyula bácsi! Örülök, hogy újra olvastam írásod, szinte hallottam magamban. :)))))))))))
Az itt kialakult vitáról csak annyit: nálam, bennem az irodalom oktatása,oktatásának módja erős kettes alát érdemel a Lackfi versek óta. Ha az irodalom, akkor ez az írás nem érdemel egyetlen kritikai hangot sem. Ráadásul szubjektív dolgokról vitatkozni a világ legnagyobb marhasága. És ezt az én időmben még tudták az irodalom tanárok. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: November 25, péntek, 07:26:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Gyula bácsi! Örülök, hogy újra olvastam írásod, szinte hallottam magamban. :)))))))))))
Az itt kialakult vitáról csak annyit: nálam, bennem az irodalom oktatása,oktatásának módja erős kettes alát érdemel a Lackfi versek óta. Ha az irodalom, akkor ez az írás nem érdemel egyetlen kritikai hangot sem. Ráadásul szubjektív dolgokról vitatkozni a világ legnagyobb marhasága. És ezt az én időmben még tudták az irodalom tanárok. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- Almasy Ideje: November 25, péntek, 18:58:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Piroman!
Péter barátom! Rettenetesen szégyellem magam, hogy eddig nem köszöntem meg Neked, hogy itt a kirakatban szerepelhetek. És mivel írásom megjelenése klubtársaim elismerését és főleg szeretetük kifejezésének adott lehetőséget / de komplikált / , váratlan örömöt kaptam Általad.Akkor most KÖSZÖNÖM. Nagy szeretettel ölellek GYUpp. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- Kankalin Ideje: November 30, szerda, 19:22:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon élveztem ám, mert eplényi lyány vagyok, Zircre jártam általános iskolába, Veszprémben pedig az egyik gimi padjait koptattam, ott a nyomom mindenhol. :) Szóval már a történet elején levettél a lábamról. Nagyon kedvelem az írásaid, mert rengeteg pozitívumot adnak. Legtöbbször kikapcsolódok általuk, de tanultam már tőled fizikát és motorszerelést is. Hogy élő történelem vagy, az nyilvánvaló. Sokszínűséged, életigenlésed, humorod sokunkat segít át olyan dolgokon, amelyeket nehéz emészteni. Örülök, hogy a Kirakat része lettél. Mi másnak lenne ott nyilvánvalóbb helye, mint egy olyan portékának, amire minden korosztály vevő? :) Ez itt a reklám helye. :))) Kívánom, hogy minél többször legyél látható, mert az irodalom lényege nem más, mint az, hogy a diákokat arra neveljük, hogy legyen kedvük olvasni. Én mindig erre törekedtem, ezért is örülök annak, hogy az írásod láthatóvá vált. Hogy a helyesírás? Azt majd javítjuk. A szív, a lélek üzenete a legfontosabb. Sokkal szebb lenne a világ tiszta értékek által. Köszönöm Péternek, hogy előtérbe került emberi irodalmárságod, ezáltal a záró mondatod is: "Én 18 voltam a háború befejezésekor és talán ezért, jobban meg tudom becsülni az életet.". Ennek komoly tanulsága van. Köszönöm, hogy olvashatlak. :) Szeretettel: Kankalin
|
|
|
|
|
|
|
