[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kovacs_Tibor
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9075

Most jelen:
Látogató: 24
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 24


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: kortársirodalom.lap.hu
· 2: Fényfa
· 3: Egy lélek csillan
· 4: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 5: Péter Erika honlapja
· 6: haiku.lap.hu
· 7: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 8: magyarirodalom.lap.hu
· 9: Sidaversei
· 10: SOmannák
· 11: Orbia
· 12: Zsefy Zsanett
· 13: Barátok Verslista honlaja
· 14: vers zene.lap.hu
· 15: A Hegy - NeMo blogja
· 16: Alkotó.lap.hu
· 17: Dezső Ilona Anna honlapja
· 18: Olvasás lap.hu
· 19: Végh Sándor személyes honlapja
· 20: Ararát

cheap cigarettes sorry.
Próza: Almasy: Liget
Almásy Béla




Ötödik gimnazista koromig, szép időben tornaórán, az udvaron voltunk.
Az utolsó húsz percben Pálfay tornatanárunk megengedte, hogy focizzunk.
A következő évben Pálfayt elvitték katonának és egy kivénhedt maradi torna tanárt kaptunk.
Aki először is utálta a gyerekeket és a futballt.
Majd kitalálta, hogy az iskola költségvetése a háború miatt szerényebb lett és vigyázni kell a tornaszerekre.
Tehát a labdát semmi esetre sem szabad rúgni.
Mint érdekességet megjegyzem, hogy a mi időnkben Kiskun Ernőnek hívták.
A régebbi tablókon még az eredeti nevén: Karpinecz Hermiásként szerepelt.
Persze ezt mindenki láthatta, mert a tabló a tanárihoz vezető folyóson volt kiakasztva.
Mindenki többször is megnézte, hogy röhöghessen rajta.
Magunk közt csak Pinecz tanár úrnak neveztük.
Megkérdeztük, kereskedelmi nyelven szólva, hogy hozott árúból dolgozhatunk-e?
Vagyis saját labdánkkal lehet-e focizni?
Kisebb tépelődés után, mert úgy gondolta, úgy sincs labdánk beleegyezett.
Ekkor összefogott az osztály.
Három hét alatt, kis zsebpénzünkből összespóroltuk azt a hetvenöt Pengőt,
amennyiért a Straub sport üzlet kirakatában, egy gyönyörű bordó focilabda volt látható és kapható.
Mint az összefogás egyik vezére, megkaptam a pénzt.
Délután már indultam is, hogy a lasztit megvásároljam.
Apám megkérdezte, mi célból van nálam ennyi pénz.
Elmondtam, hogy megyek a Sraubhoz, persze eljött velem.
Rögtön átvette a hatalmat és lealkudta a csodalabdát 70 Pengőre.
A maradék öt Pengőért egy pumpát és labdatartó hálót vettünk.
Már tizenhat is elmúltam és bár csak hatodikos voltam az iskola válogatottban játszhattam a tizennyolc évesek között.
A bordó osztálylabdáért is én voltam a felelős, most már második éve és majdnem mindennap hoztam a suliba, a sporthálóban.
A Fásköri vagányokat is más szemmel néztem, mióta megtudtam, hogy nem szélhámosok, hanem hajnali melósok.
Gyakran figyeltem tanítás után Snúri védéseit és lábtenisz játékukat.
Már a nevüket is tudtam és beszélő viszonyban voltunk.
Olyan nagyon azért, nem társalogtak velem és én is inkább távolról bámultam Őket.
Egyik nap hazaindulás előtt belestem a Fáskörbe.
Snúri meglátva engem és a nálam lévő focilabdát, odakiáltott: Van egy Pengőd? Rúghatsz nekem 11-est.
Pengő, hatvan volt a heti zsebpénzem és mivel még csak Kedd volt, valamivel több, mint egy Pengő volt nálam.
Kicsit még kérettem magam, és azt mondtam:
Rendben, de csak az én labdámmal, mert a Tiétek puha, könnyű és lassú
Snúrí kétszer lepattintotta labdámat, majd azt mondta: rúghatsz ezzel is.
Már megírtam, de megismétlem.
Ötször lehetett kapura rúgni. Ha hármat berúgtál nyertél, tied a kétszer egy pengő.
De Snuri rafináltan jól, az utolsó hármat rutinosan kivédte.
Általában Ő nyert.
Nem akarok dicsekedni / de most fogok, mondja egy undorító hang belülről/
de az Iskola válogatottban is mindig én rúgtam a 11-est.
Később az MTK ifiben és a 21-es korosztályban is, és összesen egyet rontottam el.
De azt sem a kapus védte ki, hanem közvetlen a kapufa mellett, mellé rúgtam, sajnos kívülről súrolta, a kapufát.
Gyerekkoromban Sárosi György volt a legjobb magyar futballista és Tőle lestem el a11-es rúgás tudományát.
Nem részletezem, mert hosszú lenne.
A lényeg, hogy a rúgás utolsó részében, a pillanat tört része alatt elfordította lábfejét
és a labda simán besuhant a bal alsó sarokba, a kapus pedig mindig a jobb sarokra vetődött.
Sárosi mindig ugyanígy rúgta büntetőket.
A kapusok tudták, hogy a balsarokra megy a labda, mégis mindig jobbra vetődtek.
A világhírű Cseh kapus Planicska, egy Magyar- Csehszlovák mérkőzés előtt, az újságíróknak kijelentette:
11-es esetén nem fogja nézni Sárosi mozgását, hanem egyből a bal sarokra vetődik.
Mit ad Isten és a mérkőzésvezető bíró, tizenegyeshez jutottunk.
Sárosi a szokott módon rúgta a büntetőt.
És Planicska fogadkozása ellenére a jobb sarokba vetődve leste, amint a labda gond nélkül kiköt a balsarokban.
Elég sokat gyakoroltam, mondhatom sikerrel.
Szóval letettem a Pengőmet a padra és a kapus mellé tette a sajátját.
Srácok, nagyok és kicsik, érdeklődéssel figyelték kettőnk küzdelmét.
A félkarú főnök, most már tudtam, hogy Boér Jenő a neve, leült a padra.
A többi nagyfiú a támlán ült.
A ligeti kis srácok és Osztálytársaim a kapu mögül lestek.
Neki futottam a labdának és a Sárosi Gyurkától ellesett mozdulattal
laposan, gyorsan és határozottan, belőttem a bal sarokba.
Snúrikám meg sem mozdult, még négy rúgás van, majd kifigyeli a technikám, gondolta.
A másodiknál sem változtattam, és ugyanúgy ugyanoda rúgtam.
Snúri elvetődött, de persze jobbra.
A harmadiknál nagy volt a kísértés, hogy jobb oldalra rúgjam,
azt gondolván, hogy már a kapus is tudja,
hogy a balsarokra megy a labda.
De nem változtattam, talán egy kicsit nagyobb erővel, de sikeresen berúgtam a harmadikat is ugyanoda a balsarokba.
A kapus ismét jobbra mozdult, de látván a labda irányát,
egy spárgát csinált, hosszú lábaival, de nem volt esélye a labda elérésére.
Hurrá !! Ordították a srácok örömmel.
Ekkor a félkarú Boér felvette a pénzt és odaadta nekem.
Snúri kiabálni kezdett, és minden áron folytatni akarta és dupla vagy semmit akart játszani.
Jenő felemelte csonka karját és leintette haverját.
Mit ugrálsz mondta, most vesztettél, legközelebb kérhetsz revánsot.
Te meg nyomás haza a két Pengőddel és mond Apádnak, hogy üdvözlöm.
Snúrinak nagyon bántotta a csőrét, hogy egy 16 éves gyereknek sikerült ellene nyerni.
Később, ha meglátott rögtön visszavágót akart.
De nem vállaltam.
Azt mondtam, hogy nem lesz mindig olyan szerencsém, hogy én nyerjek, tehát nem vállalom.
Mivel ez a történet vidám hangú, szeretném itt befejezni.
De!!_
Két évvel a háború után.
A közeli Keleti pályaudvarra mentem, 16 éves öcsikém elé.
Iskolai Vizi táborból érkezett Adonyból.
Elhaladva a peroni újságárusok előtt egyikük rám kiáltott:
Szevasz kis Almásy!: hova sietsz?
Jenő volt, a csonka kezű. Megöleltük egymást örömmel.
Elmondta, újságos lett. Ez neki való munka.
Melós barátairól keveset tud, csak annyit, hogy túlélték a háborút.
Szétszéledtek, vidéken dolgoznak.
Snuri a Kispesti focipályán, mint pályamunkás dolgozik.
Váratlan öröm és jóérzés érintette meg szívemet.
Köszönöm. / a Jóistennek /
Persze még nagyon sok érdekesség van és volt részemre és minden korosztálynak a Ligetben, amiről majd még írok,
Talán.

(Almásy Béla)
Ideje: Február 05, vasárnap, 18:50:22 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Almasy: Liget" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Almasy: Liget (Pontok: 1)
- Sohamadar Ideje: Február 07, kedd, 23:25:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
nem vagyok egy focirajongó, de... a történetedért rajongtam. Szerettem, mert melegséggel töltötte el a szívemet. Talán a nosztalgia, a régi emlékek ébredtek fel, olvasva a te gyermekkori emlékeidet... Köszönöm! Marcsi



Re: Almasy: Liget (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Február 12, vasárnap, 14:58:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Véletlen talán nincs. Akkor bukkantam rá erre a történetre, mikor a 10 éves unokám számára csak a foci létezik, becsületesen edzik. Mi felnőttek is benne vagyunk most a témában. Izgalmasan írsz kedves Gyula az iskolai időszakodról, megértettem, miért olyan ellenszenves volt az a Snuri, és miért ért váratlan öröm Örülök, hogy Kirakatban van az írásod.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online