Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Captnemo: Álomsziget |
|
Captnemo
A Szigeten már az ősz sétált lábujjhegyen a vén fák alatt.
Séta közben találomra sárga, vörös, vagy barna színt festett
a levelekre, mint pajkos gyerek, kinek kezébe a véletlen
ecsetet csent. És e szivárványszín fák alatt lépdeltél velem,
a mellettünk elsétáló bokrok s kopott, álmos padok között.
Az ódon kápolna jött elénk, s tán magába is zárt volna
bennünket, ha nyitva az ajtó. És itt, résnyire nyitott ajkaid
csókom szomjazták. A vérem lüktetett, mintha harci dobok
vernék az ütemet. Megcsókoltalak. Vagy Te engem?
Meg nem mondanám. Mindörökre őrzik azok a vén falak
s én, az első csókod ízét, mámorát, mint aranyló óbor édes
illatát. A lombok szégyenlősen borultak fölénk, és halk
dalt susogott a szél. Karomban tartottalak. Ó, boldog pillanat!
Aztán kéz a kézben, sétáltunk a réten, mint két boldog
gyerek. Néztük az égen, a Napsugár most nekünk integet.
A Sziget, a fák, az ódon falak őrzik titkon csókod, arcod,
s a mozdulatot, mikor búcsút intettél. És én csak várlak.
Hogy tán’ más fák alatt, ismét csókod oltja szomjamat,
s én a Tiéd. Addig életet álmodnak fák, padok, falak…
(Káli László)
|
|
| |
|
"Captnemo: Álomsziget" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Álomsziget (Pontok: 1) - a_leb Ideje: április 03, kedd, 16:18:15 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kapitány versei mindig erős és természetes képekkel operálnak, és személyességük miatt bennem mindig erősen hatnak. Most is, ez a vers is itt fogott.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Álomsziget (Pontok: 1) - mickey48 Ideje: április 15, vasárnap, 11:54:54 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Álomszerű szépség - hatalmas erő rejlik benne... |
|
|
|
|
|
|