[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 54
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 55

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: Captnemo: Álomsziget
Captnemo



A Szigeten már az ősz sétált lábujjhegyen a vén fák alatt.
Séta közben találomra sárga, vörös, vagy barna színt festett
a levelekre, mint pajkos gyerek, kinek kezébe a véletlen
ecsetet csent. És e szivárványszín fák alatt lépdeltél velem,
a mellettünk elsétáló bokrok s kopott, álmos padok között.
Az ódon kápolna jött elénk, s tán magába is zárt volna
bennünket, ha nyitva az ajtó. És itt, résnyire nyitott ajkaid
csókom szomjazták. A vérem lüktetett, mintha harci dobok
vernék az ütemet. Megcsókoltalak. Vagy Te engem?
Meg nem mondanám. Mindörökre őrzik azok a vén falak
s én, az első csókod ízét, mámorát, mint aranyló óbor édes
illatát. A lombok szégyenlősen borultak fölénk, és halk
dalt susogott a szél. Karomban tartottalak. Ó, boldog pillanat!
Aztán kéz a kézben, sétáltunk a réten, mint két boldog
gyerek. Néztük az égen, a Napsugár most nekünk integet.
A Sziget, a fák, az ódon falak őrzik titkon csókod, arcod,
s a mozdulatot, mikor búcsút intettél. És én csak várlak.
Hogy tán’ más fák alatt, ismét csókod oltja szomjamat,
s én a Tiéd. Addig életet álmodnak fák, padok, falak…



(Káli László)
Ideje: április 01, vasárnap, 13:35:18 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Captnemo: Álomsziget" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Captnemo: Álomsziget (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: április 03, kedd, 16:18:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kapitány versei mindig erős és természetes képekkel operálnak, és személyességük miatt bennem mindig erősen hatnak. Most is, ez a vers is itt fogott.

aLéb



Re: Captnemo: Álomsziget (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: április 15, vasárnap, 11:54:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Álomszerű szépség - hatalmas erő rejlik benne...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds