| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: zsoloo: Képzeletjáték |
|
zsoloo
Hiszen minden úgy van, mint képzelem
De át nem léphetem létezésem okát
Festett hölgyemre rajzolt legszebb ékszerem
Díszíti a finom gyolccsal elfedett bokát
S nem láthatom ívét, milyen is valóban
Márvány zöld fodrok omlanak reája
Elcsöndesülve egy tükörsima tóban
Ajkának mozdulatlan szegletéből várja
Várja a láthatatlan, igéző, pendülő szót
A kimondhatatlan, ébresztő varázsütést
Színezem a képen, hadd higgye, hogy ő szólt
Valója a valóba sosem lesz valódi áttűnés
Beleszerettem egészen: látomásom üldöz
Sosem látott arc kalappal takartan hajol
Óh, nem így akartam festeni, közel fűhöz
S nem úgy, hogy ne halljam, mikor szava szól
Álmodtam hófehér csöndet, szenvedélyes lilát
Festmény lett csupán, igaz színes tegnap
S hiába fonták át haját sárga pántlikák
S hiába volt minden, mert a színek belehaltak
2008. 06.01.
|
|
| |
|
| "zsoloo: Képzeletjáték" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: zsoloo: Képzeletjáték (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Augusztus 17, szerda, 21:49:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örömmel olvastam versed. Sajnálom, hogy ritkán ajándékozol meg minket költészeteddel. Szeretettel: Anna :)) |
|
|
|
|
|
|
