| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: alamina: Mámor |
|
alamina
Mint éhgyomorra mézízű konyak,
mely mohón oltja elmém torz tüzét,
úgy lelkem kincstárát feszíti szét
a bennem csorgó bronzszín alkonyat.
Holdfényben fürdő, éjtollú vigasz,
ezüst örvénybe tévedt nyitnikék,
tavaszt igéző, kékálmú pihék
égboltra szórt reménye színigaz.
A látszat leple száll fel legelébb,
aranyló ködön szántó vágyfogat,
már száguld, csillag-sors-fátylakra lép.
Skarláttól égő lázrózsát hozat,
virrasztó értelem testébe tép,
majd elmerül, miként a kárhozat.
|
|
| |
|
| "alamina: Mámor" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: alamina: Mámor (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Május 19, szombat, 12:18:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyönyörű szonett, drága Ildikó!
Ölellek. |
|
|
|
|
|
Re: alamina: Mámor (Pontok: 1)
- hzsike Ideje: Május 22, kedd, 18:39:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megérdemelt helyen van ez a szép szonett is. Szeretettel gratulálok:Zsike |
|
|
|
|
|
Re: alamina: Mámor (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: Május 27, vasárnap, 20:48:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Már azt hittem, Ildi ismét itt járt... Úgy két hete beszéltem vele, nagyon elfoglalt, de ezért reménykedtem. Feco |
|
|
|
|
|
|
