| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Lukrecia: A párduc 1-2. |
|
Lukrecia
1.
-Olyan legyen, mintha ugrani készülne. A háttér meg zöld, olyan dzsungel szerű.
Gábor rezignáltan nézett az éppen neki magyarázó nőre. Szoláriumozott bőre, hosszú, fekete haja, és hegyes műkörmei voltak. Szűk, nagyon rövid ruhát viselt, és folyamatosan a haját igazgatta. Láthatóan le akarta nyűgözni a férfit.
Gábor festő volt, és egyáltalán nem erre vágyott, amikor képzőművészetre adta a fejét. Fiatalon úgy gondolta, hogy alkotni fog, olyan festményeket készíteni, amelyek neki tetszenek, és nem érdekli mások véleménye. Na persze. Csak hogy élni kell valamiből- így kénytelen a megrendelő elképzeléséhez alkalmazkodni. Az alkotásról már régen letett. Ha rajta múlik, biztos eszébe sem jut ugró feketpárducot pingálni egy szépségszalon falára. Ilyen képet posztereken látni. De ennek a fekete hajú nőnek festmény kell. A munka unalmas lesz, de legalább megfizetik.
-Mekkora képre gondolt?
-Nagyra, mert ez egy nagy, jól menő szalon. A vendégek lássák, hogy telik egy ekkora festményre. Erre a falra szeretném rakni, itt a tükörrel szemben.
A nő riszálva odasétált az említett falhoz. Láthatóan magát is holmi feketepárducnak gondolta.
Gábor némán bólintott. Elgondolkodva nézte a falat, amire a nő mutatott. Egy másfélszer másfél méteres kép elfér rajta. Azt számolgatta, hogy mennyit tud ezért legombolni a nőről. Neki láthatólag nem számít a pénz. A barátja bérli neki a szalont, a berendezést is ő fizette- mint a nő még korábban elmesélte. Gábor úgy gondolta, hogy másfélszeres árat mond, ha a nő esetleg alkudni próbál, még mindig jól fog járni. Bár nem gondolta, hogy a nőt érdekli a pénz, úgyse ő fizeti.
Megegyeztek, hogy Gábor jelentkezik, ha elkészült, és elköszöntek egymástól.
A festő elgondolkozva bandukolt hazafelé. A lehető leggyorsabban megfesti ezt a borzalmat, aztán reménykedhet, hogy legközelebb talán egy jobb, kreatívabb megbízást fog kapni. Nem mintha lett volna oka jobbat remélni. Amióta befejezte a főiskolát, csak ilyen csip-csup munkák akadtak. Már felötlött benne, hogy nem kéne ezt erőltetni. Kéne találni valami rendes munkát, aztán hobbiból festeget mellette. Az is aggasztotta, hogy úgy érezte, eltűnt belőle a kreativitás, az alkotás vágya. Pár éve még örömmel rohant volna az állatkertbe, hogy egy teljes napon keresztül üljön a nagymacskák kifutója előtt és vázlatokat készítsen. Most ez egyáltalán nem érdekelte. Már most utálta a képet, pedig még a vásznat sem feszítette ki.
2.
Gábor egy fotelban ült egy üveg sörrel a kezében, és mély fájdalommal nézte a kifeszített hófehér vásznat. El kéne kezdenie festeni. Pillanatnyilag úgy érezte, hogy szívesen festene bármi mást, csak ezt ne. Már készített néhány vázlatot. Kifeszítette a vásznat. Előkészítette a festékeket. Minden készen áll a munkára, csak ő nem.
Segítséget kérve nézett Nelsonra, a fotel melletti asztalkán helyet foglaló akvárium pici lakójára. Nelsont egy korábbi barátnőjétől kapta. Időközben a lány ment, a halacska maradt, és Gábornak őszintén a szívéhez nőtt. Persze az alkotói válságon ő sem tudott segíteni.
A festő egy mély sóhajjal lerakta Nelson mellé a sörét, és feltápászkodott a fotelból. Minél előbb túl van a képen, annál jobb. Elkezdte felvázolni a párduc körvonalait.
|
|
| |
|
| "Lukrecia: A párduc 1-2." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
