| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: 102: az önkéntelen múzsa |
|
102
nem húroz már se íjat, se hangszert.
vajon milyen lesz a sosem volt "velünk"
nélkül ez a város? létre nem jött bartel-
szerződésünk tárgya felporzik, majd elül
az is. mint a lélek-gyilkos madrigálok
hangja. (Claudio tudta jól a leckét.
Ő is halott már.) s halott képernyőkről
ápdételem én is magam majd, de most még
olyan szörnyen szép és napról napra úgy fáj,
ahogy írtózva még tudni sem akarod, én
miket építek és mit áldozok fel -már
semmikről fecsegve- dacos oltárodon.
ajánlás:
jó Hercegnőm, már csak egy szóra, hogy tudjad:
ha tudnék még bárkit, ki így ismerhetett,
vagy ismerném magam, hát, most elidőznék
hosszan a kapcsolat törlése gomb felett.
|
|
| |
|
| "102: az önkéntelen múzsa " | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: 102: az önkéntelen múzsa (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Augusztus 31, péntek, 13:14:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az on-line költészet mestere vagy. Ráadásul jól megférenek itt a vicc és a tragédia, Claudio és a klaviatúra. Egyben. :) |
|
|
|
|
|
Re: 102: az önkéntelen múzsa (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: Szeptember 02, vasárnap, 21:21:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | azt hiszem, én most mindjárt sírok... |
|
|
|
|
|
|
