| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: piroman: Decemberi estéken |
|
piroman
Tudod... veled fogytak a színek,
míg tanultam, hogy minden mindegy,
s pihe pillangók szálltak velem,
minden télbe zúgó éjjelen.
Néha majdnem téged láttalak,
eljátszottam, hogy ott vártalak,
ám hajnalba fagyott a hátha,
és nem néztem többé már hátra.
Szentestén hittem az Istenben,
azért, hogy kicsit gyűlölhessem,
s bár lehorzsoltak havas napok,
még bennem vagy, s én benned vagyok.
Ahogy árnyék szereti a fát,
jászolban széna az illatát,
csak úgy leszek én ma is tiéd,
ne kérdezd, ne kérdezd, hogy miért.
|
|
| |
|
| "piroman: Decemberi estéken" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Decemberi estéken (Pontok: 1)
- trendo (trendo@citromail.hu) Ideje: December 02, vasárnap, 12:24:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Fogy az időnk Tesó! Fogy a remény, a szerelem... Mit tehetünk mást, mint gyönyörű sorokat kicsiholni a reménytelenségből? Talán lesz még olvasó, aki megmártózik a fájdalmadban, és megért...
|
|
|
|
|
|
Re: piroman: Decemberi estéken (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 04, kedd, 23:20:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egy-egy pillanat örökké él az emberben, kedves Piro és újra és újra éli nap-nap után... Gyönyörűséges.
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Decemberi estéken (Pontok: 1)
- piroman Ideje: December 19, szerda, 08:37:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tisztelettel köszönöm! |
|
|
|
|
|
|
