[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 321
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 322

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Julianna: Az erdőben
Julianna



Az "erdő" szó számomra egy gyermekkori eseménnyel, vagyis élménnyel kapcsolatos. Kisiskolás voltam, talán harmadik osztályba jártam akkor. Tanév közepén egy új osztály társunk lett. A tanítónénink a hosszú szünetben bekísérte őt az osztályba, bemutatta nekünk azzal, hogy figyelmesek legyünk hozzá és segítsünk neki a tanulásban is. Én nagyon komolyan vettem ezt az intelmet, mert egyike voltam a kitűnő tanulók közül. Ezenkívül a mi házunk volt legközelebb a Vikiék (így hívták az új kislányt) házához. Nemsokára meg is tudtam, mennyire van "közel"!
Viki hamarosan népszerű lett az osztályban, mert messziről költözött szüleivel erre a vidékre és érdekes dolgokról tudott mesélni az újdonsült társainak ez a beszédes kislány. Szülei erdészek, és ezért az erdő szélén levő házba költözött be a család.
Engemet kissé irigyeltek a többiek, mert iskolából mindig egy irányba indultunk el Vikivel, ő pedig elkísért engemet egészen hazáig és ment tovább hazafelé a kacskaringós Kálváriai úton, amelynek mindkét oldalán temető volt. Félelmetes dolgokat meséltek erről a temetőről. Abban az időben még nem volt televízió, az emberek többet szomszédoltak, beszélgettek. Nekünk gyerekeknek is volt egy kedvenc helyünk az utcánkban. Késő délután ott gyülekeztek a környékbeli gyerkőcök és az idősebbek fantasztikus dolgokat meséltek. A kisebbek száj tátva hallgatták a történeteket és elhittek mindent. Én is. Anyukámnak meséltem el mindent még jobban kicifrázva a dolgokat. Én ültem a konyhai hokedlin, ő pedig főzött, és így nem unatkozott. Olyan is volt, hogy a meséim miatt odaégett a rántás, meg a tej is futott a világba!
Vikivel megbarátkoztunk. A téli szünetben aludt is nálunk. Az anyukánk is találkoztak a szülői értekezleten, nem kifogásolták a barátságunkat, így gyakran megengedték, hogy együtt írjuk a házi feladatot.
Viki megbetegedett, nem járhatott iskolába egy hétig. Én készségesen elvállaltam, hogy elviszem neki a házi feladatot és segítek a tanulásban. És mivel szombat volt, anyukám megengedte, hogy az éjszakát Vikiéknél töltsem.
Viki már elmondta egyszer, hogy az erdő szélén laknak, és az erdő mentén kell menni a házukig. De nekem fogalmam sem volt a távolságról. Úgy gondoltam, ha Viki 9 éves létére mindennap megteszi ezt az utat az iskoláig, én 8 évesen miért ne tenném meg.
Tehát elindultam. A Kálvária út elején még voltak házak, azután meg a temető, temető...Csak sűrű bokor választotta el az utat a temetőtől. Ha megmozdult a bokor, én már megrettentem.
- Jaj, mindjárt valami kiugrik a bokorból!
Egy nagy kapu, felírat óriási betűkkel:FELTÁMADUNK!
- Jaj, valaki itt feltámad és megtámad!
Ilyen gondolatokkal ijesztgettem magamat, de ígértem valamit és ezt teljesítem! Minden akadály ellenére! És mentem tovább, mentem. Már kezdtem elfáradni. Egy ösvényhez érkeztem.
"Ha itt végig megyek, talán rövidebb lesz az utam. Apukámmal már jártam erre." És tényleg, az erdő széléhez értem. De most merre menjek? Szerencsére, jött egy ember, meg is kérdezte, hová megyek. Mert ő még nem látott engemet erre. Mikor megtudta, hogy Vikiékhez megyek, útbaigazított.
- Menj ezen az úton keresztül az erdőn és pontosan a házukhoz érsz. Nem félsz egyedül?
- Nem ám! - hősiesen válaszoltam, de megbántam, mert már kezdett sötétedni és elfogott a félelem, minden mozzanatban, zajban valami veszedelmet sejtettem. Egy fatörzs mögül szemek világítottak. Hátulról valami a magasból zuhant le. Lehet, hogy csak egy törött ág esett le. De akkor én egy szörnyet képzeltem. Visítva futásnak eredtem. Hamarosan meg is láttam Vikiék házát, nyitva volt a kapu. Vikinek elmondtam a félelmeimet, ő egyszerűen kinevetett engemet.
- Az erdő csodálatos, ott nincs mitől félni. Majd holnap kimegyünk sétálni.
Úgy is volt. Este mindent megtanultunk. Viki hétfőn már mehetett iskolába. Ez a kislány nagyot nőtt a szememben.Ilyen messziről jár egyedül iskolába! Tanul is rendesen. Otthon pedig gondozza az állatkáit. Ha talál sérült madárkát, mókust vagy más állatot, gondozza, ha az meggyógyul, elengedi az erdőben.
Másnap nem keltünk fel korán. Szép napfényes májusi nap volt.
- Lányok, ideje reggelizni! - kiáltott az udvarról Viki anyukája és hozta a finom házi kenyeret és a habos, friss kecske tejet. Hát az finom volt.
Az erdő tényleg mesés volt. A szivárvány minden színe jelen volt. Levettük a cipőnket és gyalogoltunk a puha erdei úton. Tiszta és illatos a levegő!
- Viki, nézz csak oda! Ott, ott a fán! De szép farka van! Nagyot ugrott...
- Te butuska, ez egy mókus. Gyere, menjünk a tölgyesbe.
Megcsodáltam a magas tölgyfákat. Felhajtottuk a kötényünket és teleszedtük szép nagy barna gombákkal. Viki anyukája egy kosárba rakta. Nemsokára hazajött az apukája és kerékpárral hazaszállított engem a kosárral együtt. Örült az én anyukám a gombának!
Már nem félek az erdőtől, de inkább társaságban szeretek ott sétálni. Régen felnőttek vagyunk, de Vikivel barátok maradtunk és maradunk.
Ideje: Június 24, hétfő, 00:01:40 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Julianna: Az erdőben " | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Június 24, hétfő, 12:04:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tetszett az írás, gyermekien őszinte, ugyanakkor kerek egész, jó jellemrajzokkal, szépen gördülő történettel.

aLéb



Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Június 24, hétfő, 13:43:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Köszönöm kedves Béla, hogy olvastad és értékelted az írást!



Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- hzsike Ideje: Június 24, hétfő, 16:10:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon kedves írás, megfogott, magával sodort. Jó volt itt bolyongni Veled az erdőben, kedves Editke.
Ölellek:
Szeretettel:Zsike:)



Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Június 24, hétfő, 21:12:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Köszönöm drága Erzsike, hogy velem bolyongtál! :D Ölellek: Edit.



Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- sodrelap Ideje: Június 27, csütörtök, 18:22:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Édes kis történet, amely klasszikus Edit jegyeket viseli magán! Jó volt olvasni soraidat...

Szeretettel: Pali



Re: Julianna: Az erdőben (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Június 29, szombat, 17:42:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
:) Szeretem, ahogy az erdőt, a fás ligeteket, és a gyermekkori élményeket, azt, amikor leküzdöttünk egy-egy félelmet, és bátran mentünk tovább. Örömmel olvastam itt a kirakatban is ezt a végtelenül kedves írásodat, drága Editke.
pipacs :)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds