[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 347
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 348

Jelen:
Tagi infók ender Küldhetsz neki privát üzenetet ender ender


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: kantor: A padlás
kantor



Egy emlék tört ma rám, de oly erővel, mintha tegnap történt volna, nem pedig a csillogó szemű gyermekkor valamely igaz percében. Egész nap előttem repdesett a kis emlék-madár, nem hagyott nyugodni, idelökött az asztalomhoz, és diktál. Elém villantja még egyszer a képet, körötte gyertyákat gyújt, talán azokért, akik akkor még itt voltak. Élni kezd a múlt:



... nyár van. Ásít a forró, telt hasú délután. A falu kutyái is csendben vannak, halkan szuszognak a fák enyhet adó árnyékában.

Nagyanyám ebédje olyan jóleső bágyadtsággal tölt el, hogy ha most a világ kettérepedne, az sem tudna kizökkenteni álomittas nyugalmamból. Gondolataim is lassan baktatnak, s végül megállapodnak - a padláson. Hogy miért pont ott - ki tudja? Ki lát a gyermeklélek rejtelmeibe? Talán a titkok vonzottak, a múltillatú csend, a megsárgult papírlapok, a szellemeket rejtő félhomály.

Felmászom hát a korhadt létrán, s várom a csodát, amint belépek fantáziám padlás-külsejű kastélyába, de sehol egy boszorkány, sehol egy zöldorrú kobold. Csak egy kisegér fut el lábaim előtt. Utána mosolygok. Aztán beljebb megyek, s bár szellemeket itt sem látok sehol, mégis valami megfoghatatlan varázsa van ennek a helynek, valami titokzatos szaga az évtizedes pornak, valami szokatlan bizsergést érzek nyiladozó lelkemben.

Odalépek a nagy dobozhoz, mely telistele van poros, egérrágta könyvekkel és levelekkel. Egy szép nagy borítékot kiemelek a tetejéről, és lopva, ijedten tágra nyílt szemekkel körbenézek, hogy nem látott-e senki. De csak a csend pattog lágyan a félhomályban, és a vén Nap kukucskál be kíváncsin a cserepek között. Fogom hát a borítékot, s mintha kincset találtam volna, sietve szaladok az öreg, százéves ágyig. Mintha pontot tennék a futás végére, dobok egy hatalmas „hátast” a vén ágyra, ami ezt hangos recsegéssel, nyikorgással veszi tudomásul. Ugrásom nyomán sűrű porfelhő szálldos körülöttem, de ez egy cseppet sem zavar, sőt kifejezetten kellemesnek találom a kesernyésen édes illatot.

Kiveszem a borítékból a levelet, s nézem a nagy, kacskaringós betűket. Hogy dülöngélnek, micsoda kígyófarka van némelyiknek, és milyen nagy hasa! Nem tudom, meddig nézegettem a betűk céltalan kanyargását a papíron, de a következő percek valamelyikében nyugodt szuszogást hallhatott a kisegér, ha a vén ágy mellett sétált. Álmodtam, s erre az álomra még ma is emlékszem. Dédöregapám fényképekről ismert, termetes alakja sötétlett felettem, mellette dédanyám, görnyedt háttal, s azzal a drága, drága mosollyal, melyet oly kevésszer láthattam.

-Nízze, László, millen szípen alszik! A dídunokánk...

- Látom, Bözsikém, látom. Hát mit ne mongyak, biza' elíg satnya kölök. Mi a fene lesz belőle, ha ittend henyíl naphosszt. Mi bezzeg már illen taknyos korunkban is dógoztunk, mígha ilyen meleg is vót!

- Ugyan, kend, ne légyen má illen kemínyszívű, nízze a drágáját, hogy mosolyog míg álmában is! Ó, drága...!

Nagyanyám hangjára ébredek:

- Nem tudtam, hun vagy, fiam. De most már gyere le, mert kísz a vacsora. A kedvencedet sütöttem. No, hát min mosolyogsz, kisfiam...?

- Semmin, mama, semmin...

Csodálatos, elvarázsolt pillanat volt. Gyermeklelkem puhán lebegett Álomország és Valóság határfelhőjén, és ott, abban a dohos múltszagban, a poros fénycsíkok kereszttüzében éreztem először, hogy milyen jó élni, s hogy mekkora ajándék a végtelen-kacagó vakáció, ami nem más, mint maga az ÉLET.



...Ez a kép világította be a mai napomat, hogy miért pont most, nem tudom, és azt sem tudom, hogy miért volt ez a pillanat ilyen meghatározó, emlékeimben el nem múló, tündérszárnyakon repülő. Miért? Miért…? Nem tudom. De ha én átéltem, talán átéli majd más is. Talán rácsodálkozik majd más is. És tőle talán majd egyszer megkérdem:

- Mondd csak, mit érzel; milyen gyereknek lenni, milyen szellemeket keresni, milyen tisztának, bűntelennek és gondtalannak lenni? Milyen angyalokra várni, és felhőtlenül, boldog kacajjal futni a labda után? Segíts, hogy megértsem, mi lehet a gyermekek titka, segíts nekem... Kisfiam!
Ideje: Október 12, szombat, 18:22:03 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"kantor: A padlás" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: kantor: A padlás (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Október 14, hétfő, 12:11:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Mintha magamat látnám, mikor gyerekként megmásztam a padlásokra vezető rozoga lépcsőket, hiszen a padlások mindig komoly "titkokat" rejtettek... Élvezettel olvastam és emlékeztem.



Re: kantor: A padlás (Pontok: 1)
- zseva Ideje: Október 16, szerda, 14:18:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Bennem is elindított egy gondolatsor... padlás, pince, mosókonyha. Gyermekkorom izgalmas, felfedezésre váró területei... Télen a fagyosra száradt ruhákat, a rudakon felcímkézett füstölt kolbász, szalonna, sonkákat és gömböcöt juttatja az eszembe a padlás... A mosókonyha mint színtere a gyiloknak, vagy a tetemre várást a pince jelentette. Mind-mind a gyermeki léleknek izgalmat jelentett a felfedező körútján... :-)

Nagyon tetszett! Üdv. Éva



Re: kantor: A padlás (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Október 18, péntek, 00:44:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon szépre varázsoltál néhány percemet, köszönöm! Ezernyi emlék...



Re: kantor: A padlás (Pontok: 1)
- Euridike2 Ideje: Október 18, péntek, 22:44:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ezek szerint minden gyereket érdekel a nagyszülők kincseket rejtő padlása, mert én is fellopakodtam. Kedves emlékező írás.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds