| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: frekvento: Szoba kilátással |
|
frekvento
- Na, kiveszi?- kérdezte a hatvan év körüli pongyolás asszony a fiatalembert – Menjen csak az ablakhoz még a kilátást meg se nézte! A fiú ráérősen odaballagott a nyitott ablakhoz, és vetett egy pillantást, a lent zöldellő parkra.
- Nem érdekel a kilátás. Többnyire csak aludni járok ide, ha kiveszem. Tényleg kéthavi kauciót kér?
- Annyit szokás. Miért, mennyije van?
- Adok egy havi kauciót, ha megegyezünk. Eddig munkanélküli voltam, most kezdek dolgozni, kevés a tartalékom.
- Kezet rá – nyújtotta ráncosodó kezét a koros hölgy – szólítson Kati néninek. Mit is mondott mi a neve?
- Kollár Péter vagyok, antennát fogok szerelni a helyi Mikrolin kft-ben. A munka egyműszakos, de néha elég későn jövök, sok lesz a túlóra.
- Kap egy kulcsot, és jön-megy, amikor akar. Ha majd ráér, beszélgetünk még.
Átvette a pénzt Pétertől, gondosan megszámolta, és átvitte a szobájába. Péter ledobta magát az egy szem fotelba, táskáját maga mellé tette, és körülnézett. A 12 négyzetméteres „szoba” semmi jóval nem kecsegtette, a fotel és az ágy közé még beszorítottak egy kisasztalt, a sarokban egy keskeny szekrény állt, tetején egy kis színes tv, ő már csak lapjával tudja mindezt körbejárni. Nem gond, most csak a munkával törődik, aztán néhány fizetés után néz egy normális lakást magának. Felcihelődött, beszórta kevés holmiját a szekrénybe, bekapcsolta a tv-t is, csak azért, hogy kipróbálja, működik-e, rendben volt. Idefelé jövet észrevett egy kis sörözőt a sarkon, most eszébe jutott, talán belefér egy korsó még a keretbe. Elindult az ajtó felé, az ablaknál ösztönösen kipillantott, sokat már nem láthatott, kezdett sötétedni. Fojtott nyögéseket hallott távolról, ez meglepte, és kezdte jobban meresztgetni a szemét. A közvilágítást abban a pillanatban kapcsolták be, a park nagyobb része sötét maradt. Az egyik bokor mögött mégis észrevett valamit. Lassan kivette a félhomályban, hogy talán egy férfi van ott négykézlábra ereszkedve. Először arra gondolt, hogy kicsit részeg a fickó, és a közlekedés eme módjára kényszerült. Amint nézelődött, egyre több részletet tudott kivenni a sötétben, és rájött, hogy a férfi két lábat tart a kezében. Kis idő múlva arra is rájött, hogy a két láb között még másik két láb is mozog. Nem volt buta gyerek, gyorsan összeállt a kép: két alak éppen erőszakol egy nőt, akinek befogták a száját, azért hallani a tompa nyögéseket. Szép kis kilátás! Kell ez neki? Most mit tegyen? Ha hívja a rendőröket, már az első estéje befuccsol, vég nélkül kérdezgetik, tán még a háziasszonya is kiteszi a szűrét, mondván, hogy rendőrségi ügyei vannak. Ha nem tesz semmit, akkor szemen köpheti saját magát, férfiatlan, gyáva reagálás lenne. Ha meg beavatkozik, azok ketten meg is késelhetik. Nem habozhat tovább, bekopogott a konyhába, ahol szállásadója ücsörgött.
- Kati néni kérek szépen egy nyújtófát rövid időre, mindjárt visszahozom.
- Nahát, ilyenkor nyújtófa kell? Csak nem főzni készül?
- Nem, csak a kilátáson akarok javítani. Igazítok itt-ott a függönyön.
- Itt van, csak aztán óvatosan, nehogy az ablaküveg bánja.
- Nagyon fogok vigyázni, és hozom vissza.
Elsietett a nyújtófával, bedugta a pulóvere alá, és kikocogott az ablakból látott bokor felé. Amikor közel ért, osonni kezdett, nehogy zajt csapjon. Közelebb érve látta a felül lévő ürgét is, nagy lapátkeze a nő szájára tapadt, ezért nem jött ki belőle normális segélykiáltás. A hátul segédkező fickó kisebb volt, de zömök, erős kinézetű, mindkettő veszélyesnek tűnt. Nem lovagiaskodhat, ha figyelmezteti őket, akkor neki vége. Előhúzta a sodrófát, a térdelő alak sípcsontját vette célba, miután lecsapott, ugyanazzal a mozdulattal visszafelé tarkón vágta a másik erőszakoskodót. Az első nagyot üvöltött, elengedte a lányt, hátára fordult, és a térdét markolászta kínjában. A másik is lefordult a nőről, hasmánt megpróbált feltápászkodni, de az első próbálkozásnál még visszaesett. Péter a kezénél fogva felrántotta a lányt, aztán elkiáltotta magát: futás! Loholtak mindketten ki a parkból, be az első utcába, aztán az újabb sarkon megint bekanyarodtak, és csak ekkor néztek hátra, vannak-e üldözők. Ember nem volt abban az utcában, így hamar elkaphatják őket.
- Gyerünk a legforgalmasabb helyre, mutasd az utat! – utasította a leányt.
Megint meglódultak, és néhány utcasarokkal odébb kijutottak egy sétányra, itt már sokan mászkáltak, nézegették a kirakatokat, ahogy egy kisvárosi élethez illik. Egy mozi előtt lassítottak, elkeveredtek a várakozók közé, a film kezdetét nyolc órára jelezték, addig még majdnem fél óra maradt. A leány nem volt valami szépség, de végre meg tudott szólalni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, ha te nem vagy, tán még gyerek is lehetett volna belőle.
- Bemegy a rendőrségre?
- Tegezz nyugodtan. Azt hiszem kihagyom. Láttam már ezeket az alakokat többször is egy kocsmánál, ott megyek el a munkahelyemre nap mint nap. Van két bátyám, majd megmutatom nekik ezt a két szemét fickót. Ők aztán elveszik a kedvüket egy életre a kanosságtól.
- Látom rendbe vagy, akkor én megyek is.
- Nem is tudom, hogy háláljam meg neked. Talán egy ajándék?
- Hagyd, nem tartozol semmivel, legalább meg volt a heti jócselekedetem..
Gyors kézfogás után elváltak, ment ki-ki a maga dolgára. A fiúnak kicsit kényelmetlen volt a pulóver alatt a sodrófa, így rögtön hazaindult, amúgy is megígérte a főbérlőjének, hogy mindjárt visszahozza. Miután átadta, Kati néni csak rákérdezett, sikerült e kiigazítani a függönyt. Péter megnyugtatta, hogy csak egy kicsit volt beakadva, már kellemesebb a kilátás. Eredeti tervének megfelelően leugrott a sarki kocsmába, kikérte a sörét, és az egyik bádogpultnál ácsorogva kortyolgatta. Már ott volt a két erőszakos fickó, savanyú képpel mesélték egymásnak az esetet, Pétertől alig két lépésre hangosan szidták azt, aki így elintézte őket, amikor békésen üldögéltek a parkban. A fiú megnyugodott, ezek szerint már elég sötét volt ahhoz, hogy ne ismerjék fel. Mosolygott az orra alatt a két bűnöző handabandázásán, örült, hogy sikerült „békésen” lerendeznie ezt a bonyolult ügyet.
Másnap reggel jelentkezett új munkahelyén, a személyzetis fogadta, aztán megbeszélték, hogy bemutatja a főnöknek, ehhez mindig ragaszkodik a góré. Átmentek egy folyosón, aztán benyitottak egy párnázott ajtón. Egy kicsiny helyiségbe jutottak, ez volt a titkárnő rezidenciája, most is ott ült az asztala mögött.
- Drágám itt az új fiú, be kéne mutatni a főnöknek. Itt van?
- Menjetek csak – szólt a lány mosolyogva, akiben Péter csak most ismerte fel a tegnapi incidens áldozatát. Ő is elmosolyodott, és még az ajtóból hátrafordulva visszaszólt:
- Tényleg kicsi a világ...
Magába még hozzáfűzte: megmondta a főbérlőm, szép a kilátás, engem meg nem érdekelt. Aztán mégis ez formálta a sorsomat: szoba kilátással.
(Molnár István)
|
|
| |
|
| "frekvento: Szoba kilátással" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: frekvento: Szoba kilátással (Pontok: 1)
- lambrozett Ideje: Május 30, péntek, 12:19:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem határozott véleményem az, hogy a szerencse és a véletlen igenis eléggé közrejátszik az életünkben. Néha meghatározó (is) tud lenni, olykor kevésbé. Írásod érdeklődésemet mindvégig megtartotta, cselekményes, fordulatos. Üdv. Éva |
|
|
|
|
|
|
