| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Kankalin: Koldulok |
|
Kankalin
Sírni nem tudok. Beitta nedveim,
vizet facsart az átok és a puszta,
s ma bennem áradatba gyűlt, elúszta
csordulásba csent erőm, mi csöndre int;
amíg a vágyak égnek és ostobán
motoznak éjben, utazgatok le s föl
veled, és ha álmon ért kezed megöl,
ha dobban itt belül, én azt mondanám...
Te úgy mesélsz a hét határon át is,
belém dalolsz, s az égi Manna sírhat,
ha élek; így virulhat tőle más is,
ám itt a vélt gyönyör, amott a Sírhant
gyötör, mert el nem enged, és halálig;
én koldulok, s e vágy öledbe ringat.
(Horák Andrea)
|
|
| |
|
| "Kankalin: Koldulok" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Koldulok (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: április 05, vasárnap, 05:47:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mit is írhatnék. Gyönyörű. Szeretettel ölellek: Anna :) |
|
|
|
|
|
|
