| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: vorosliliom: Vértvajúdó legenda |
|
vorosliliom
Vad reccsenésre riadtam fel az éjjel.
Talán egy korhadt léc szakadt ki sorsomból,
mint hídból a pillér, mit az idő érlel.
Én nem tudom, mi volt... de a másvilágról
Te integettél, Apám.
S ekkor, először talán,
nem mosolyogtam vissza. Térszakadékon,
múlt-folyókon, lázálmon, sorsközönyön át
futottam feléd. Ó, te Árny, te Csalékony,
hát azt hiszed, gyermeked mindent megbocsát?
Lopva szöktél el, mint huszonhárom éve.
Hiányod mély barázdát vájt bennem csontig.
Vér sípolt tüdőmből... Az Ég szerelmére,
Apu, nélküled a világ összeomlik,
örök némaságba fagy.
Élet sincs, ahol nem vagy.
Éjjelenként álmaim átokkal vernek,
mosolyogsz várván, hogy visszamosolyogjak.
Azt hiszed, hogy a röpke tíz másodpercek
a nappalokon át is ragyogni fognak?
Egyszer kihúztalak már a vég torkából,
s Te húszévnyi jövőt ígértél cserébe,
de csak annyi jutott a kisírt csodákból,
mint csaló Júdásnak. Harminc ezüstérme.
Se-színű szavak, tervek
ma földszagot lehelnek.
Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg,
jóllakattad meleg, boldog álmaimmal.
Miért fontál eskükből hosszú kötelet,
hogy lásd, amint jelenem húsába irdal?
Jöjj, szórj sebeimre égő nátriumot!
Ezerbűnű vagyok. Ítélj, verj meg érte.
Most nem keresem meg a parányi zugot,
mely régen oltár volt esti vezeklésre.
Gyere, ne ácsorogj ott,
mint vérig sértett halott!
Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít.
Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved,
ha büszke melledbe dacom kése szakít!
Hallod, Apu, könyörgök... Fel kell ébredned...
Megremeg az éj kékje, halkan nyög a föld,
a tébolyító iszony is csitulni kezd,
de árnyad után kapva szívem fölüvölt
még egyszer, utolszor... majd simul a csendhez.
Száll, száll a sűrű pára
sorsom új hajnalára.
A valóság ím fény-szárnyait kibontja,
és feleszmélek... élek. Ha nélküled is.
Ostoba lelkű, ki mérgét végighordja,
hagyva, hogy feleméssze akár a pestis.
(Kovács Daniela)
|
|
| |
|
| "vorosliliom: Vértvajúdó legenda" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Május 19, kedd, 19:06:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az egyik legjobb versed, Dana, nagyon mélyről jön, hatalmas ívekkel, szép építéssel, és nagyon jó nyelvezettel, nagyon jól élhető. Örülök, hogy a Kirakatba került.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- lizike Ideje: Május 20, szerda, 17:17:44
(Adatok | Üzenet küldése) | Danielám! Végtelen öröm tölti szívemet, hogy Lena1 válogatásainak köszönhetően itt a Fullextrán is találkozhattam egyik legcsodálatosabb költeményeddel. Személyesen történő, gyönyörű előadásodra visszaemlékezve azonnal felismertem...A felnőtt költő "vértvajúdó" számonkérése ez a vers, mely mondanivalójában és felvezetésében jólesően emlékeztet szeretett költőd, József Attila "Kései sirató"-jára.. Összehasonlítva a két költeményt, bátran állítom, nem csak, hogy emlékeztet, hanem vetekszik vele. Én nem hiszem, hogy lehet a szeretett Apára ennél kínkeservesebben, hiányát élve, fájóbban emlékezni. Mivel édesapám halálával én is énem nagyobbik darabját veszítettem el, minden fájdalmas gondolatodat maradéktalanul átéltem. Örülök azonban, hogy a Te befejezésed -nagy költőnkkel ellentétben- a visszafordíthatatlannal való megbékélésre ösztönöz. Együttérző szeretettel olvastalak...
|
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- hifimiki2 Ideje: Május 22, péntek, 09:19:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Daniela! Köszönöm szépen Magdinak, hogy ezt a gyönyörű versed felrakta a Kirakatba. Ugyanolyan csodálatos élményt volt most is olvasni, mint mikor először olvastam! Szeretettek üdvözöllek, hogy visszajöttél a Full-ra! Szeretettel: hifimiki |
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Május 25, hétfő, 06:21:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A fájdalom szülte harag, az elvesztés kétségbeesése átjár minden sejtet az olvasóban is. Nagy erejű költeményed csodálattal tölt el.
Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: Június 02, kedd, 05:43:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Dana!..
Átéltem versed által a ketségbeesést az elvesztés fájdalmát!...Csak az érti meg, aki átélte már...mélyről jövö, lelket sajdító gondolataidhoz gratulálok!...Fantasztikus vers, hatalmas érzelem hullámokkal...
Szeretettel ölellek..Lyza
|
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- Summer Ideje: Június 04, csütörtök, 01:38:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Emlékszem erre a versedre. József Attila Kései siratóját azóta ismerem, hogy meséltél róla. :) Átérzem fájdalmad. :((( Ölellek. Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: vorosliliom: Vértvajúdó legenda (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Június 05, péntek, 09:59:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Olykor az ember szeretne egy sziklára állva "kiordítani" magából fájdalmakat, ott, ahol senki sem hallja, s mégis mindenkihez eljut... Ezt a versedet egy hatalmas "kiszakadásnak" érzem, egy lassan forradó sebhely, mely újra és újra vérezni kezd. Talán most gyógyult be, hogy megírtad. :) Remek, nagy hatású vers, Kisvirág.
Ölellek. pipacs |
|
|
|
|
|
|
