[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 344
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 344


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Si: A kutyák nem felejtenek
Si



Már jóval elmúlt éjfél. Az ablakok tárva voltak, de a redőnyt leeresztették, hogy a réseken át egy kis friss levegő jöhessen a szobába a fullasztóan forró nap után. Minden zaj, apró zörrenés behallatszott a kertből.
Az öreg már aludt, de Júlia még nem volt álmos Az ablak melletti sarokban, üldögélt egy fotelban –csak úgy hálóingben- és egy halvány égő mellett olvasott, éberen, de készen arra, hogy ha elfárad a szeme, azonnal bebújhasson az öreg mellé a könnyű takaró alá.

A kutya a kertben, az ablak alatt szokott aludni, mintha így közelebb lehetne gazdáihoz. Most is ott volt, szép csendesen szunyókált. Néha valami nyöszörgő hangot hallatott. Álmodik, vagy a reuma bántja? Ő is öreg.
Hirtelen morogni kezdett. Júlia felfigyelt. Biztosan sündisznót lát. Azokat nem szereti.
A kutya tovább morgott. Az asszony hirtelen megdermedt, mert egy suttogó hang ütötte meg a fülét.
– Dollár… gyere ide!
A kutya elhallgatott.
Júlia az ágyhoz ugrott és ijedten rázni kezdte a férjét.
– Vili, az istenért! Ébredj! Valaki járkál a kertben.
Az öreg kábultan kászálódott elő.
– Mi? Mi a baj?
– A kertben… Valaki… Dollár morgott rá…
– Ugyan…
– Félek! Nézd meg mi van!
A férfi felkelt és meztelenül, ahogy a hőség miatt nemrég lefeküdt, kiment körülnézni.
Meggyújtotta a kerti lámpát, de csak pár lépést tett a bejárat előtt, aztán visszafordult. A hatalmas fák árnyéka mindent beborított, a világítás szinte semmit nem ért.
Ha valóban van itt valaki, bárhol meghúzódhat a sötétben. Felesleges nézelődni… és veszélyes is lehet.
Visszament.
– Senki –nyugtatta Júliát. – talán képzelődsz.
– Nem, nem…
– Ha volt is, már elment. Vagy elbújt a bokrok között.
– Megnézted?
– Tudod ki! Hogy leüssön? Koromsötét van. Bezártam minden ajtót. Gyere aludni.
Júlia azonban egyre éberebb lett.
– Tudta a kutya nevét… és Dollár ráismert a hangjára… Te jó atyaisten! Ez csak Zoli lehetett. Más nem ismeri a kutyánkat.

Zoli!
Zoli valamikor a szomszédban, egy szükséglakásban lakott. Ha a család nem volt otthon, gyakran átmászott a kerítésen és Júlia kutyáját idomította. Rúgta, lapáttal verte, ha ugatni mert. Sajnos csak évekkel később tudták meg, akkor már nem volt mit tenni.
Dollár csak a postást merte megugatni, mert tőle elválasztotta a kerítés. Ha maga mellett tudta a gazdáját, vadul támadott, de ha egyedül volt, félt, ugatás helyett csak morgott.

Zoli elköltözött.

Most, évekkel később, valaki nevén szólította Dollárt és a kutya azonnal abbahagyta a morgást.

A kutyák nem felejtenek.
Az emberek se. A beléjük ivódott félelem ott kísért a felszín alatt, míg csak élnek.



(Kamarás Klára)
Ideje: Október 06, kedd, 19:03:13 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Si: A kutyák nem felejtenek" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Si: A kutyák nem felejtenek (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Október 09, péntek, 01:38:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Sajnos nagyon igaz, Klárika. Nincs rosszabb ember a világon mint az, aki egy ártatlan állatot képes megkinozni. Láttam én magam is, de inkább nem beszélek róla...
Ölellek, Teru



Re: Si: A kutyák nem felejtenek (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Október 09, péntek, 16:02:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Remek írás, és ahogy a "kirakatrendező" írja: mintha ott lennék, velem is megtörténhetett volna. ...és ettől nagyon jó :-)
aLéb



Re: Si: A kutyák nem felejtenek (Pontok: 1)
- Si Ideje: Október 12, hétfő, 01:55:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Attila! Köszönöm, hogy leporoltad ezt a tavalyi írásomat. Klári



Re: Si: A kutyák nem felejtenek (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Október 17, szombat, 12:51:18
(Adatok | Üzenet küldése)
A félelem nagyon sokféleképpen megjelenik a az emberek életében. Sosem tudhatjuk, hogy kiben, mi lakozik. A kutyák megérzik - mi nem mindig figyelünk rá. Tanulságos történet.
Jó, hogy a kirakatban olvasható :)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds