Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: trendo: Téletűdök Magánytanyán |
|
trendo
Gonosz játékot űz az óra.
Alig múlt négy, s már lement a nap.
Vackán fáradtan végigdűlt már,
arcára húzva a felhőkalap.
December van már, hát korán sötétül…
Szemeim alatt is árnyékok ülnek.
Valahol egy közeli tanyán
bánatosan hegedülnek.
- Zsolt lesz az, a szomszéd fiú!
Szerelmes szíve hol víg, hol szomorú,
most úgy hallom, barnán borong…
Felkelt a Hold, a színezüst korong,
halovány fénye a kertben vándorol,
a fürdőben a masina éppen mángorol…
Bár ez nem mángorló, hanem „centrifúga”,
és nem is Zsolt zenél, hanem a kishúga,
mert Zsolt a lány után a városba költözött…
A kert most fehérbe öltözött.
Várakozó szívű menyasszony talán?
Hogy elrepült már e furcsa délután!
Fel kéne teregetni a mosott ruhát,
inni egy pohár bort, úgy írni tovább…
(rezignált bölcselkedés)
Tűnt emlék, hogy az ember ifjú volt,
s mámorító rímeket vágyból ontott,
miközben a csalitban kóborolt.
Forró szavát nem hallgatta más,
szelíd Echo rá nem válaszolt,
csak a patakvölgy és a vízmosás,
a zúgó tölgyes, mely körötte volt.
Vajon miért nem hágott a csúcsra fel?
S a szél szárnyára bízva sok dalát
a messzeségbe mért nem küldte el?
Csüggedt a válasz, nagyravágyást
sugalló kérdést meg sem érdemel:
A pásztor, bizony, nem törhet magasra,
míg a birkanyáj a völgyben lent legel!
(nosztalgia lefekvés előtt)
Fagyba dermedt a hajdan dús mező,
a kórókat mind belepte a dér.
Színpadképből kilépett főszereplő:
szerelmem, hát hova lettél?
Nem látom arcod, kecses termeted,
mely szelíd volt, mint a lankák…
elszállt a nyár, mint a pillanat;
a csízek, a búbosbankák
fészkük körül már nem zajonganak…
Lecsavart lámpás a bús tarló felett
a vándorlásba fáradt téli nap.
Csak a loncsos tehenek dagasztják
unottan a fekete sarat;
a dühödt aszály apasztotta kútban
itatni való víz alig maradt…
- Keresni kéne új mezőt, legelőt,
hazát! - sóhajt a vén pásztor,
majd csüggedten legyint.
- Leszállt az este, ballagjunk haza!
Eltelt egy hosszú nap megint.
(begyújtás kéziratokból)
Fürge láng fut végig a sárgult lapokon.
Felizzanak a verssorok az ódon papíron.
Tűnődve, tépelődve egyre bámulom,
hogy porlik hamuvá sok régi érzelem.
Párszáz vers, tán tízezer sor… izzó életem.
Kéményen száll el a keserű füst,
ám gyöngyözni kezd a tűzhelyen az üst,
lesz meleg víz nemsokára…
és tán kezet-arcot fényesre sikálva
kezdhetek majd egy új életet!
Tisztán, egyszerűen, napról napra élni,
csak bele a világba, már semmit sem remélni,
elfogadván azt, mit nyújthat az idő,
a lét határán túlterjeszkedő
csalfa hírnévre ezentúl nem várva…
Egyenes derékkal, magányosan állva
mint a jegenye állt tanyám előtt,
mit kidöntött a szél, csütörtök délelőtt.
Ábrándok, szerelmek, isten veletek!
Apránként mindent már tüzemre vetek,
a hamvakat a szél messzire sodorja.
Véget ér egy költő halotti torja.
(Kajuk Gyula)
|
|
| |
|
"trendo: Téletűdök Magánytanyán" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Január 01, péntek, 19:40:08 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyula, mi lehet veled...
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1) - piroman Ideje: Január 06, szerda, 11:48:57 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tesó! Remélem, hogy támasztod még a pultot a piac melletti csehóban! (Mert örömmel olvastam ezt a mélabús versedet.) |
|
|
|
|
|
Re: trendo: Téletűdök Magánytanyán (Pontok: 1) - winner Ideje: Január 10, vasárnap, 11:57:08 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyula!
Többet kéne írnod és többet publikálnod, hogy sok ilyen verset olvashassunk. |
|
|
|
|
|
|