Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Lyza1: Tavaszi románc |
|
Lyza1
Milyen szép a Nap, ha reggel köszönt,
s öleli a Földünket sugára.
A tavasz illata, mindent elönt,
s nyúlik sóhajjal fasorok árnya.
Füvek, fák, virágok végtelenje,
megújulás földje, izzó, élénk.
Növekszik, virul egyre csak egyre.
s tél helyébe fénylő kikelet lép.
Bujaság, -ajakra sóhaj szökik,-
a patak zokog, s habokra törve,
tajtékzik le, s zúgva irigykedik,
mert a gyönyörnek ő lesz kezdete.
Oly mély, mint az űr, lángol, mint vulkán,
hogy lehet fékezni e szenvedélyt?
Semmi sem enyhít szerelme szomján,
csak az, ha átöleli kedvesét.
(Lyza Zsolcai)
|
|
| |
|
"Lyza1: Tavaszi románc" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lyza1: Tavaszi románc (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Március 09, szerda, 10:49:33 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lám, lám, Lyza, a romantika... ez itatja át a versed minden sorát, szépen mesél.
aLéb |
|
|
|
|
|
|