 |
Vers: agnes: Szülinap előtti mono-lóg |
|
agnes
"Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"
/Cyrano/
Néhány hét, és nullavégű
lesz majd, sokadik X –em.
Csak nevetek az anyósviccen.
Mély barnára festik a hajam.
Közben a lányom, kinek
jó tündér a hivatása, súgja,
Meg fognak veszni érted!
Higgy nekem anya!
Vigyorogva mondom: meg ám!
Veszettség elleni megrendelve,
remélem elég lesz, talán.
Ám az a jó hír, fogytam, de
csak azt veszem észre,
vékonyabb a nyakam,
látszik, lóg a tokám bőre.
Vigasztaló a tudat azért,
hogy pulya lebernyeg,
nem lehet belőle.
De ez még nem elég.
- Hódítani fogsz!
Mondja a vejem nevetve.
Na, ezt a maszlagot,
azért nem veszem be.
Gyertyát gyújtok, a napján,
nem másnak, magamnak.
Kérni fogom tüze varázslatát,
égesse el lelkemről, ami fáj,
a sérelmek kínzó bánatát.
A hitelemet, mely bélpoklos,
rekviráló szerzet. Egyre
éhesebben követeli tőlem
- etess, etess, etess meg.
Mindenem betömöm a szádba.
De új életem, otthonom lesz,
egy csinos, barátságos, meleg,
embereknek való csigaházba.
(Szemendei Ágnes)
|
|
| |
|
