| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: hzsike: Csillagkabát |
|
hzsike
Reszket a csipke-dér a fán,
elhagytál minket jó apám.
Lassacskán három éve múlt,
hogy fenn a csillagod kigyúlt.
Lassan már három éve lesz…
Márványon apró bronzkereszt,
ujjammal végigsimítom -
könny nélkül terhem nem bírom.
Állok az árva fák alatt,
hiányod nyomja vállamat,
s fejem lehajtva dúdolok -
pedig a múlás bús dolog.
Csordultig tölt a fájdalom,
tenéked szól a szép dalom;
szomorkás ének - csak tied!
Nem adtam így, még senkinek.
Hangod még most is bennem él -
mozdul a szél, és útra kél,
indulok én is, menni kell,
muszáj beérnem ennyivel.
Esténként, olykor óraszám
siratlak téged, jó apám,
s te látva, szívem, hogy vacog,
csillagkabátod rám adod.
( H.Gábor Erzsébet )
|
|
| |
|
| "hzsike: Csillagkabát" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: hzsike: Csillagkabát (Pontok: 1)
- remete Ideje: Május 31, kedd, 17:21:19
(Adatok | Üzenet küldése) | | Daloltam úgy, ahogy a vershez illik! Büszke lehet apa a lányára, ha van másvilág! |
|
|
|
|
|
|
