|
Vers: Grigo: Itt a Tél újra... |
|
Grigo Zoltán
Dermedő fákon, rezzenő ágon,
ásít a hajnal, ébredezik.
Felkelt a város, még kicsit álmos,
csendben nyújtózva éledezik.
Hópelyhek szállnak, csillanó szárnnyal,
táncolnak borzas tetők fölött.
Friss szelek járnak, fáznak a házak,
fekszenek rajtuk lusta ködök.
Bús lámpák égnek, sápatag fénnyel,
aludni tér már, égen a Hold.
Lassú még lépte, halk csengetése,
indulni készül, a villamos.
Párját keresve, felbúg a gerle,
élelmet kutat, varjúk hada.
Fázos emberek, sietve mennek,
majdcsak estére, térnek haza.
Sapkába bújva, kesztyűjét húzza,
szakadt gúnyájú, Ősz útra kel.
Itt a Tél újra, havas az utca,
fehér kabátban jár Budapest.
(Grigo Zoltán)
|
|
| |
|