| Küzdőtér |
|
|
|
janus
Fejfádon a neved, mit tán sose mondtam,
mamókám, mama, emlékszel így szóltam?
Mikor küszöbödön lihegve megálltam,
és te hűs vizet adtál a bádog pohárban.
Tekintetem emelem, fel a fakókékre,
arcod víg mosolya ring az ég vizébe,
szellő bújik hozzám, hangod hozza lopva,
gondolat a múltat könnyek közt lapozza.
Remegnek a képek, mint a délibábok,
tenyeremből sírra ülnek a virágok,
hűs vizet öntök a szomjas gyökerekre,
jaj mama csak szólnál, rám a rossz gyerekre!
Haza jött velem a temető csendje,
egy apró kavics lapul a zsebembe,
a sírodon feküdt hidegen, árván,
rajta a fény lezuhant szivárvány.
(Tóth János)
|
|
| |
|
| "janus: Mama" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: janus: Mama (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Február 27, hétfő, 13:50:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon szépen simul ez a vers az emlékezés csöndjébe, az érzések hullámaiba. Örömmel olvastam itt.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
