Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: AngyaliAndi: Fények |
|
AngyaliAndi
Elvakítanak az ünnepi, utcai fények,
gyönyörű színű, varázsos kis lidércek,
bohóckodnak, játszanak a tarka forgatagban,
babonázva húznak, csalogatnak halkan.
Elvakítanak egy percre, de látom a sötétet,
mozdulatlan némaságban egy könyörgő tekintetet,
sarokba szorulva, elfordul a fényektől,
régóta tud ő már mindent az „emberekről”.
Annyira hideg van, a könnyem is megfagyott,
hol van az én bánatom attól, mit ő hordozott,
küzdelmes volt az év, sírnak a nagyok meleg kabátban,
s gondterhelten kutatgatnak a Vuttyon táskákban.
Neki minden perc küzdelem, ha még fel nem adta,
egy szál kis kabátját is csak az Isten láthatta,
jéggé fagyva vacog, hol a gondterheltek melegednek,
gőzölgő tálak felett, önhittségben versengenek.
Volt-e bűne valami is? Kit érdekel, ki firtatja,
hisz halandó ember ő is, halandóbb, mint az önhitt fajta,
de meg sem látják a nyomorát, mert nem akarják látni,
egy tökéletes, szép délutánt minek is feldúlni.
Csak a szomorú szempár világít a sötétben,
halványuló kis láng a ködös szürkeségben,
nincs aki szeretné, nincs aki megszánná,
a karácsony varázsát picit felcsillantaná.
Elvakítanak az ünnepi, utcai fények,
gyönyörű színű, varázsos kis lidércek,
gonosz kis koboldok, csillognak hamisan,
nincs bennük igazság, fényük is hasztalan.
(Laki Andrea)
|
|
| |
|
"AngyaliAndi: Fények" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Fények (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Február 27, hétfő, 14:46:36 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Rád jellemzően megfogalmazott, széles erővel, de mélyen érző vers, Andi. Örülök, hogy itt olvashattam.
aLéb |
|
|
|
|
|
|