 |
Vers: barnaby: Szerelmes ősz |
|
barnaby
Lángnyilalló, langyba fonó
pártos az éj. Még ne remélj!
Ég saruján csillog az ősz.
Csábít a lány, bársony kis őz,
szende dizőz, lenge ruha
ring derekán. Úgy elidőz
rajta a szem, Csupa erény!
Hold színe él aranyhaján.
Tündökletes csillagvarázs!
"Alkalmi szent" leselkedik;
csábul erény...Csak az enyém
lesz e csodás préda még ma,
hiszen ébred a vágy, a tűz!
És Ő sem szende szűz,
bár még talány, hogy benne
ég-e a szerelem lángja,
vagy pislákol csak a fénye,
mert ő lenne szívemnek
minden reménye.
Átadom magam "melegnek, hidegnek",
csak jönne az az isteni szikra
csodákat hozva álmainkra...
Pezsegve, csorduljon telve a mámor,
szilaj csikóként kirúgni a hámból,
törni a kengyelt, levetni nyerget,
zablát, viselni szerelmet,
mint könnyű terhet, ha rakják
a szélhámos csikóra, hogy
örömmel hordja mindig az igát.
És se Isten, se ember
ne leljen ebben semmi hibát...
(Jóni Barna)
|
|
| |
|
